Hogyan lehetséges, hogy legjobb találmányainkat nyúlják le külföldön? Hogyan lehetséges hogy Dél-Koreában közel 300-szor több a szabadalmi bejelentés és 1500 %-kal hatékonyabb a szabadalmi hivatal? Erre keressük a választ.

Mindenki meg van győződve arról, hogy a magyar nép kreatív. Áder János egyenesen erre építette a New Jerseyben tartott Rubik-kocka kiállítás megnyitóján mondott beszédét. Igaza is van elnökünknek, a magyar nép nagyon kreatív. Nagyon sok jó ötlete és találmánya van. Hogyan lehet akkor, hogy Magyarországon évente csak 700 (!) szabadalmi bejelentés születik, holott a világátlag alapján ennek 3450-nek kellene lennie? Hogyan lehetséges, hogy a világon 10 %-kal nő a szabadalmi bejelentések száma, míg nálunk 7 %-kal csökken? Az, hogy a magyar szabadalmi hivatal (SZTNH) nem tudta megőrizni a szabadalmak titkait, és emiatt inkább külföldön jelentik be elsőként a magyar találmányokat, csak a felszín. Ez önmagában nem magyarázat erre a tragikus helyzetre, mert ez már évek óta fennáll. A szabadalmi rendszer alapjai is inognak.

A magyar feltalálók nagyon kreatívak. Áder elnök úr is okkal hivatkozott erre. Azt azonban nem említette, hogy Nobel-díjasaink és nagy feltalálóink jelentős része csak külföldön kapott lehetőséget tehetsége kibontakoztatására, sikereit - magyarként - külföldön érte el. Lenne teendő tehát az aktuálpolitika részéről is a helyzet változtatására. Biztosan tehetségesek a koreai feltalálók is, bár Nobel-díjból nem jutott nekik. Mégis náluk 200.000 (!) szabadalmi bejelentés születik évente. Mi okozhatja ezt az ellenmondást? Erre próbálunk fényt deríteni, elsőként egy nagyszerű magyar találmány kapcsán.

Straub-légzsák nélkül talán London is gyászolna

Straub Tamás közgazdász Rubik Ernő kortársának tekinthető. Őt is a '70-es évek közepén érte az ihlet, feltalált valami jót. Mondhatnánk, egyiknek sikerült a szabadalmaztatás, másiknak nem, ilyen az élet... De nem erről van szó. Korábban megírta blogunk, hogy Rubik Ernő sem szabadalma miatt lett sikeres, sőt szabadalmaztatása nem sikerült jól.

Straub találmányánál a légzsák nem más, mint egy kettős falú kabát. Valójában egy légzsákos ruha. A vezető motorról vagy lóról való leesésekor egy széndioxid vagy sűrített levegő patron tizedmásodpercek alatt keményre fújja a dzsekit, sőt a felfújt nyakrész a hátracsapódó bukósisakot is megfogja. „Ilyen egyszerű? Kár, hogy nem nekem jutott eszembe!” - gondolhatná bármelyik motoros.

Nos, a szabadalmi bejelentés közzé lett téve, de a feltalálónak nem volt pénze a szabadalmaztatási eljárás folytatására. Ne feledjük, hogy ekkor még a „szocializmus építésén” fáradoztunk, remény sem volt annak idején arra, hogy valaki ehhez pénzt szerezzen. Rubik Ernő is hasonlóan járt, de ő csak külföld viszonylatában. Ebből következően Straub Tamás találmánya közkinccsé vált. A törvény szerint ugyanis a nyilvánosságra jutott szellemi tulajdon nem szabadalmazható. Ami pedig hozzáférhetővé vált a közlönyben, interneten, bárhol, az nyilvános információnak tekinthető. Ez már akkor is így volt, ezt vélhetőleg minden jó szakember tudja, kivéve Kiszely Katalint, a szellemi tulajdont felügyelő helyettes államtitkár asszonyt.

Nagyon fontos ezért, hogy minden feltaláló tisztában legyen azzal, hogy csak abban az országban és csak az a találmány van védve, ahol az kifejezett szabadalmi védelemmel van ellátva. Nehogy úgy járjunk, mint Lúzer Elek, akinek lenyúlták az energiagépét, meg persze a biciklijét is. Biciklit persze akkor is tilos ellopni, ha nincs lelakatolva. A találmánynál nem így van. Sőt! Ha valaki hallott már arról, hogy büntetlenül megkerültek egy szabadalmat, akkor jól hallotta. Egy találmányt nem elég megvédeni, hanem JÓL kell megvédeni. Ha feltörhető egy szabadalom, akkor azt büntetlenül fel szabad törni. A jó levédéshez pedig jó szakember kell, egy feltaláló önmagában nem képes jól levédeni találmányát. A jó szakembert pedig jól meg kell fizetni. Ilyen egyszerű! Vagy mégsem? Mégsem. A magyar feltalálóknak ugyanis nincs elég pénzük. És különösen így volt ez a '70-es években.

De nézzük tovább a motoros légzsák sorsát. Ez is szép karriert futott be, ha nem is lett olyan híres, mint a bűvös kocka. Motorosok, lovasok életét mentette meg, köztük az angol királynő unokájáét: Zara Phillipsét.  A hercegnő Enschedében versenyzett, mikor lova ugrás közben felbukott. A High Kingdom nevezetű ló bedobta a királynő unokáját a vízbe, azonban Miss Phillipset megvédte a felfúvódó légzsákos kabát.

Na végre, gondolhatnánk, csak sikerült! Sikerült... ? Miss Phillips kabátját sajnos nem Straub Tamás szállította.

A szabadalmi bejelentés hivatali közzétételét követő pár év múlva egy francia feltaláló ráakadhatott Straub találmányára. Mindenesetre a franciát talán nem sodorta olyan meredek pályára az élet, mint magyar kollégáját. Jellemző talán az is, hogy a magyar sajtó a francia sikerről előbb számolt be, mint az eredeti magyar találmányról. Hiába, a szomszéd fűje már akkor is zöldebb volt. Straub a BMW-nek is felajánlotta találmányát, akiket végül nem érdekelt az ötlet. Vagy legalábbis úgy tettek, mintha nem érdekelte volna őket, mert később viszont elkezdték gyártani. A magyar feltaláló története szinte szó szerint szerepel a Találd fel magad, avagy a siker szabadalma könyvben. Vélhetőleg anélkül, hogy a szerző ismerte volna azt. Csupán azért, mert annyira tipikus és sajnos annyira magyar.

Egy interjúban legjobban talán azt fájlalja a feltaláló, hogy ha már pénzt nem látott az amúgy sikeres találmánya után, a világ az erkölcsi sikert is másnak juttatta. Valójában elsősorban egy japán urat emlegetnek feltalálóként, aki 1998-ban Japánban szabadalmat kapott ötletére, milliomossá vált, valamint számos szabadalmi díjat is bezsebelt sikeres „találmánya” után.

Ma már szerencsére a Wikipédiától kezdve több más forrásig - elismerik, hogy Straub Tamás találta fel „először” a légzsákos ruhát. Ezt a találmányt már nem lehet megmenteni, de sok leendő találmány sorsa még jobbá fordulhat. Ehhez azonban egy kicsit át kellene alakítani az innováció eddig rendszerét.

Mi lehet a megoldás?

Törődjünk bele, hogy nekünk lúzer sors jutott? Semmiképp! A magyar fejlesztők és feltalálók érdekvédelmi szervezete, a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület paradigmaváltást kér a politika döntéshozóitól. A még Horn-kormány óta regnáló, megújulni csak összetett mondatait illetően képes szabadalmi hivatal mai vezetése alkalmatlan a mai kor kihívásainak való megfelelésre. Az egyik legkreatívabb népet, a magyarságot szolgáltatta ki nemcsak az ipari kémeknek, hanem annak a belterjes szakmai gőgnek, amely gyakorlatilag a szocializmus óta megfosztja a szegény (pl. diák, alkalmazott) feltalálókat a hatékony jogszerzéstől. A Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület ki fogja dolgozni a szegény feltalálók szabadalmi rendszerét. Legyen esélye minden magyarnak arra, hogy szellemi tulajdona legalább addig ingyenes és hatékony védelmet kapjon, amíg befektetőt, társat nem talál. Az egyesület (info/kukac/mszte.com) emailen várja azok jelentkezését, akik a terv mellé állnak. Egyúttal várja azok írásbeli beszámolóját, akik Straub Tamáshoz hasonló sorsot futottak be.

Ha Koreának sikerült, nekünk is sikerülhet. Mert valóban kreatív nép a magyar!

Szabad Álom