Szabadalmi blog

Negyvennégyezer akta tűnt el a szabadalmi hivatalból

2014. május 28. 14:55 - tobias_wutzli

Az illetékes bíróság vizsgálatra utasította a gazdasági tárcát, hogy állapítsa meg a felelőst - többen az évszázad iparjogvédelmi botrányaként emlegetik az esetet.

lakat.jpg

 

Mielőtt bárki kacsának vélné a hírt, meg kell erősítsük, hogy a hír igaz. Ugyanakkor nálunk ilyen nem fordulhat elő. Egyrészt évente csak 700 új szabadalmi bejelentés és 3900 új védjegybejelentés érkezik. Ebből nehezen jön össze a 44.000, még akkor sem, ha a folyamatos bejelentés-csökkenést sikerként állítják be a magyar hivatalnál.

Az eset néhány éve történt, mégpedig Indiában, amikor a hivatal Mumbaiban egy másik épületbe költözött. Pontosan 44.404 védjegybejelentés aktája tűnt el. Az akták már listázva voltak, így szerencsére pótolták a dossziékat oly módon, hogy a jogi képviselőket kérték meg, szkenneljék be saját iratukat és küldjék meg ismét a hatóságnak. Indiában nem digitalizálták az iratokat. A védjegybejelentőket nem érte kár, ugyanis védjegyek esetében nincs olyan követelmény, mint a szabadalmaknál, hogy titokban kéne őket tartani másfél évig.

Ennél nagyobb iparjogvédelmi botrányról még soha senki nem hallott, legalábbis a magyar botrányig. Nálunk azonban e szempontból még rosszabb a helyzet, mint Indiában.

Indiában érzékeny adatok nem váltak hozzáférhetővé, a védjegybejelentések nem titkosak. Nálunk titkos szabadalmi iratok jutottak nyilvánosságra 2012. június 24 - 2013. szeptember 16 között oly módon, hogy az összes friss szabadalmi bejelentés üzleti titkához hozzáférhettek az ipari kémek.

Indiában nem digitalizálták idő előtt az iratokat, nem veszélyeztettek államtitkokat. Nálunk gondolkodás nélkül mindent digitalizáltak és egy lyukas adatbázisba raktak, mielőtt az államtitokká minősítés megtörténhetett volna.

Indiában az incidens után együttműködtek a szakmai szervezetekkel. Nálunk a hibát feltáró szakmai szervezetet próbálták besározni. Tette ezt az a hivatal és a hivatali elnök által felügyelt kamara, amelyik épp köszönettel tartozott volna.

Indiában felszólították az illetékes minisztériumot a felelős megállapítására. Nálunk az ügy szőnyegalásöpréseként a hivatal szabályzata szerinti fő felelőst, Bendzsel Miklós SZTNH elnököt bízták meg vizsgálattal. Mindezt épp a felelős minisztérium (KIM) felelős helyettes államtitkára, Kiszely Katalin tette. Kiszely Katalin a közérdekű bejelentőt sem hallgatta meg, Bendzselnek is csupán több nappal később egy emailt küldött a hiba ügyében. Ráadásul írásban „adta”, hogy az általa felügyelt hivatal szabadalmi törvényét alapfokú tanfolyam szintjén sem ismeri.

Indiában nem marasztalta el az ombudsman - ha egyáltalán van ilyenjük - a hivatalt tömeges alkotmánysértésben, nálunk igen; független vizsgálat ennek ellenére nem indult a felelősség feltárására.

Indiában nem találták meg a felelőst, nálunk viszont - ha lassan is - meg fogják. Az ügyészség bűncselekmény alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen elrendelte a nyomozást.

Bendzsel.jpg

Bendzsel ellen hivatásetikai vizsgálat indul az ügy kezelése miatt. A szabadalmi kamara elnöke, a danubiás Török Ferenc ellen fegyelmi indul. Az ombudsman egyébként jelentése 19-20. lapján róluk is megállapította érintettségüket, cselekményüket pedig „alkalmasnak ítélte a közigazgatásba, és ezen keresztül az államba vetett bizalom megingatására”.

 

Ó, te mesebeli India, ha nálad történnek ilyen botrányok még megértő az ember, de nálunk, Európa közepén, negyedszázaddal a rendszerváltás után, meddig maradhatunk következmények nélküli ország?

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szabadalom.blog.hu/api/trackback/id/tr866223371

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

steery 2014.05.28. 17:42:39

Azt már a rendszerváltás óta tudják a tapasztaltabb magyar feltalálók, hogy nem érdemes, sőt nem szabad semmilyen találmányt bejelenteni nálunk, annyira feltaláló ellenes az egész rendszer. Szükségtelenül nagy a bürokrácia, lassú az ügyintézés, ráadásul pénzbe kerül a szabadalom, ami nonszensz és egyet jelent a feltaláló büntetésével. Voltál olyan hülye, hogy időt, pénzt, energiát, erőforrást áldoztál valami újításra? Nosza, akkor fizess utána nekünk is, ha azt akarod, hogy nagy kegyesen elismerjük. Nem ám, hogy az állam fizessen neked, amiért előrébb vinnéd az országot egy-két paraszthajszállal! Dehogy!
Voltál olyan hülye, hogy leírtad az ötletedet és átadtad egy ügyintéző hivatalnoknak? Ne csodálkozz rajta, hogy még aznap lemásolják és elküldik a témában érdekelt nagy külföldi cégeknek, hogy gyorsan megvizsgálhassák és leutánozhassák, majd beadhassák saját ötletként és megelőzzenek vele. Addig idehaza késleltetik a te aktádat mindenféle szőrözéssel, és mikor az ügyintéző megkapja a kenőpénzét, sajnálattal közli, hogy bocsi, de ezt pár napja más már föltalálta. Bukta. Mehetsz a sunyiba.
Ha meg okos vagy és pont a lényeget nem írod le a szabadalomban, hogy ne tudják ellopni, akkor meg azt mondják rá, hogy ez így hiányos, érthetetlen, nem lehet levédetni vagy nincs is benne semmi újítás. És igazuk van!
Szóval sehogy se jó ez.
És ha mégis sikerül átverekedned magad ezen a trágyahalmon, időt, pénzt nem kímélve (mert milliomos vagy és dörzsölt csibész), még mindig ott a nagy kérdés: hogy lesz ebből profitod? Hogy találsz hozzá olyan befektetőt, aki nem fog kisemmizni, hogy találsz alkalmas gyártót (nem Kínában!), hogy dobod piacra (a konkurencia rögtön lemásolja és kicsit olcsóbban árulja, hogy te gyorsan tönkremenj) és hogy lesz belőle nyereséged (de főként: mikor)?
Aki elég okos ahhoz, hogy új dolgokat feltaláljon, az elég okos ahhoz is, hogy felmérje mindezt és inkább megkímélje magát a fölösleges csalódásoktól.