VÉGE A HOFI-PARÓDIÁK KORÁNAK?
Kétszer gondolja meg mától a parodista, hogy kiket és hogyan aláz meg. A luxembourgi Curia mostani döntésének lényege, hogy ha egy paródia hátrányos megkülönböztetést sugall, azt ne lehessen kapcsolatba hozni a parodizált művel.
Ezt egy előzetes döntéshozatali eljárás keretében mondták ki, ami nagyjából megfelel annak, mint amikor a Legfelsőbb Bíróságtól jogértelmezést kérnek. A Curia nem dönti el a tagállamok elötti vitát, de határozata a tartalmilag hasonló ügyekben köti a más nemzeti bíróságokat is.
A KONKRÉT ÜGY
Egy flamand politikai párt tagja a Gent városa által az újév alkalmából szervezett ünnepségen naptárakat osztott szét. E naptárak címlapján egy olyan rajz szerepelt, amely hasonlított egy 1961-ben Willy Vandersteen által készített „Suzke en Wiske ” képregényfüzet borítóján szereplő rajzhoz(„De Wilde Weldoener”, szó szerint: „A vad jótevő”). Az eredeti rajz a sorozat egy jellegzetes szereplőjét fehér tunikába öltözve, olyan személyek körében ábrázolja, akik próbálják összegyűjteni az általa körben szétszórt pénzérméket, de itt a naptárat illusztráló rajzokon e szereplőt Gent város polgármesterével helyettesítették, míg a pénzérméket összegyűjtő személyek lefátyolozottak és színes bőrűek.
W. Vandersteen örökösei és az egyéb jogosultak úgy ítélik meg, hogy egy paródiának eredetiségről kell tanúskodnia, ami álláspontjuk szerint nyilvánvalóan nem áll fenn a jelen ügyben. Azt is kifogásolják, hogy a szóban forgó rajz hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít.
A DÖNTÉS
Az általános nyelvhasználatbana paródia lényeges jellemzője egyrészt egy létező mű felidézése, amelytől érzékelhetően el kell térnie, másrészt a humor vagy gúny kifejezése.
Ezzel szemben a paródiának nem kell eredeti, sajátos jellegről tanúskodnia, amely különbözik a parodizált eredeti műtől való érzékelhető eltérések bemutatásától. Az sem szükséges, hogy az eredeti mű szerzőjétől eltérő személynek lehessen tulajdonítható, sem pedig az, hogy magára az eredeti műre irányuljon, vagy megjelölje a parodizált mű forrását.
A Curia leszögezi, hogy a szerzői jog szerint a szerzőknek kizárólagos joguk van műveik többszörözésének és nyilvánosságra hozatalának engedélyezésére. A tagállamok ugyanakkor lehetővé tehetik azt, hogy valamely művet szerzője hozzájárulása nélkül karikatúra, paródia vagy utánzat céljára felhasználjanak.
A Curia megállapítja viszont azt, hogy ha a paródia hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít (például azáltal, hogy hétköznapi szereplőket lefátyolozott és színes bőrű személyekkel helyettesít), a parodizált mű jogosultjainak főszabály szerint jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy művüket ne lehessen ilyen üzenettel kapcsolatba hozni.
Természetesen a politikai légkör, egy önkényuralmi rendszer adott elnyomó szintje nagymértékben befolyásolja a befogadók véleménynyilvánítását, és azt is, hogy mi kerülhet bíróság elé. Kies hazánkban pár éve botrányt kavart az Irígy Hónaljmirigy „Bazi nagy roma lagzi” című műsora rasszista poénjaival. De persze idézhetünk Hofi-klasszikust is: „Doktor úr, a szentségit, ezek a fényre gyünnek!”
Se Irígyéket, se a stand-uposokat nem fogja zavarni a Curia döntése, mert a paródia meghatározásánál egy bizonyos mű karikírozására gondoltak a taláros testületben, ami egyébként is a szerzői jogi törvény oltalma alatt áll. Abban csak reménykedünk, hogy a Győzike-show-t senki nem akarja parodizálni!
(az Európai Unió Bírósága 2014.szeptember 3-i sajtóközleménye alapján)
Viola Zoltán
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
