Szabadalmi blog

Robotököl vasököl, oda csap, ahova köll

2015. július 15. 16:04 - pintz

Agresszív porszívóktól a szteroidos targoncáig

„Nektek is van egy hatalmas robototok, nekünk is van egy hatalmas robotunk; így hát kutya kötelességünk összehozni egy bunyót, hogy halálig tartó küzdelemben verjék laposra egymást; a sci-fi rajongók legnagyobb örömére” – szólt egy amerikai robotgyártó cég hadüzenete.

Az amerikai MegaBots cég egy nem hétköznapi elképzeléssel vetette meg lábát a startupok ingoványos talaján. Néhány amerikai srác valószínűleg nyakig merült a megalomán igényeket kiszolgáló blockbuster filmek robotszagú világába, majd egy kiadós brainstorming után feldobták mega-giga terveiket a Kickstarter projektfinanszírozó oldalra.

A MegaBots cég mert igazán nagyot álmodni; egy olyan sportág létrejöttét vizionálták, ahol többtonnás harci robotok fogják egymást alkatrészekre aprítani egy speciális arénában.

robot1.jpg

A Kickstarteren sajnos nem sikerült a srácoknak elég pénzt összeszedniük, találtak azonban néhány pénzes befektetőt, akik láttak fantáziát a projektben. Lelkesedésüknél már csak az önbizalmuk nagyobb: az amerikai MegaBots Inc. hatalmas fémpofával párbajra hívta a japán Suidobashi Heavy Industries nevű céget.

A hír valóságos ősrobbanást idézett elő az internet univerzumában; de egyáltalán nem biztos, hogy a bunyó beváltja majd a vasöklök zuhogásától hangos meccsben reménykedők álmait.

A közelgő robotharc kapcsán körbenéztünk, hogy mi a helyzet a robotok, „power armor”-ok és exoskeletonok szervomotorokkal és hidraulikákkal tarkított, fémszagú világában.

Az igazi heavy metal zúzda

Marc Thorpe igencsak elszomorodott, mikor a távirányítós porszívók kifejlesztésére irányuló próbálkozásai csúfos kudarcot vallottak. Munkája során valószínűleg rendesen bele is keseredett a csili-vili háztartási gépek látványába, mert néhány évvel később utat engedett destruktív hajlamának, és életre hívta a Robot Wars versenysorozatot. A verseny szabályai az idő múlásával bonyolódtak ugyan, de a játék lényege mindvégig ugyanaz maradt: az ellenséges robotot mielőbb mozgásképtelenné tenni, miszlikbe aprítani vagy csak kilökni az arénából. Persze szórakoztató látvány volt, ahogy az egyik mokány kis porszívó-utánzat horpadta verte a másikat; de ez a játék örökre a távirányítós autók és a Mad-Max-filmek szerelemgyermeke maradt.

robot2.jpg

Az amerikai MegaBots Inc. által tervezett robot már egészen más paramétereket vonultat fel. Ez a bestia több mint 5 tonnát nyom, majdnem öt méter magas, és gyomrában két embernek elegendő hely van. Kell is, hogy legyen; hiszen az elnagyolt fémmonstrumot nem távirányítással vagy előre programozott, kvázi mesterséges intelligencia útján mozgatják; hanem maguk a gépet építő srácok foglalnak helyet a robot felsőtestében. A MegaBot irányításához két ember kell, egyikük feltehetően a gép irányításáért, a másik pedig a fegyverek kezeléséért lesz felelős.

Apropó, fegyverzet: a két cég előzetes megállapodása alapján puszta (acél)ököllel fogják püfölni egymást, a lőfegyvereket inkább mellőzik a biztonság érdekében. A MegaBot karjára egyébként egy ágyút szereltek a srácok, amivel kiválóan lehet festékbombákat lövöldözni roncsautókra, de a fémtestű Tell Vilmosok kora azért még várat magára. A MegaBot hatalmas felsőtestét két cérnavékony láb cipeli, mozgatásáról pedig lánctalpak gondoskodnak; ennek köszönhetően az egész szerkezet úgy néz ki, mint egy lábnapot hanyagoló testépítő.

robot3.jpg

A MegaBot Mark II-es robot riválisa és legyőzendő ellenfele a japán Kuratas nevű robot, melynek fémtestébe  a Suidobashi Heavy Industries nevű cég lehelt életet. A közel 4 méter magas és 5 tonnát nyomó Kuratas jóval mozgékonyabbnak tűnik az amerikai behemótnál. Míg az amcsik ingyen pólókat tüzelő ágyúkat eszkábáltak a robotjuk kezére, addig a japánok karbonpáncéllal, acélkarmokkal és automata géppuskákkal tuningolták fel a saját gépüket. A Kuratas-t is emberi pilóta irányítja, a Suidobashi Heavy Industries nevű cég még cuki oktatóvideóval is kedveskedik a leendő Kuratas-tulajdonosoknak.  A Kuratas mozgatásáról négy darab, egy-egy kerékkel szerelt láb gondoskodik; első ránézésre jóval stabilabb felépítmény, mint a MegaBot.

megabots_vs_kuratas.jpg

Az egy év múlva megrendezésre kerülő párbaj érdekes kérdéseket vet fel. Az első probléma az, hogy a kakaskodó felek olyan bunyót akarnak, amelyben egy bokszmeccshez hasonlóan püfölhetik egymást a robotok. Amennyiben távirányítóval mozgatható gépekről lenne szó, ez nem okozna gondot; de mindkét robot belsejében ott ül az irányításért felelős pilóta (az amcsi debella bendője ráadásul egyszerre két pilótát nyel el). Nehéz elképzelni azt a védelmi burkot, amely egy öttonnás humanoid robot ökölcsapását oly’ mértékben tompítani tudja, hogy a benne ülő pilóta ne szenvedjen azonnal életveszélyes sérülést.

A második gond az, hogy noha keveset tudunk a robotok technológiai fejlettségéről, de az első látásra is egyértelmű, hogy az ökölvíváshoz (vagy bármilyen ütőmozdulathoz) szükséges technológiai fejlettségnek mindketten híján vannak. A japán Kuratas egy kicsivel fejlettebbnek tűnik ugyan, de az amcsi robot irányításához használt technológia még egy modern targonca botkormányától is elmarad.

Az amerikaiak kihívása azonban olyan körülményeket teremthet, amelynek köszönhetően új innovatív megoldások születnek az óriási robotokkal kapcsolatban. A japán robotgyártó cég piacvezető egyeduralma megszűnt, egy konkrét versenyben kell majd bizonyítaniuk, amelyet javarészt a szemben álló felek műszaki fölénye fog eldönteni. Jelen pillanatban mindkét cég lázasan dolgozik azon, hogy minél ütőképesebbé varázsolja vasgyúró bajnokát…

A rozsda alatt csillog a találmány

A mesterséges intelligencia, robotok és exoszkeletonok világában rohamléptekkel fejlődik a technológia.  A tudomány e területe valóságos aranybánya a feltalálók számára; a történelem egy olyan korszakát éljük, ahol az emberi tudást egyre gyakrabban és egyre nagyobb hatékonysággal váltják ki mesterséges elektromechanikai szerkezetek.

robot4.jpg

A robotokkal kapcsolatos innovációk rendkívül széleskörűek, általános bemutatásuk még dióhéjban is túlságosan részletekbe menő lenne. A legújabb és legérdekesebb fejlesztéseket szemügyre véve egy olyan jövőkép bontakozik ki a szemünk előtt, ahol a robotika három törvénye az általános jogrend alapvető részét képezi majd.

A jogi szabályozásra márpedig hamarosan égető szükség lesz; nemrégiben egy robotkar ölt meg egy 22 éves munkást a Volkswagen-gyárban. A munkás éppen a robotot szerelte össze, mikor a robotkar megragadta, és halálos erővel egy fémlemezhez passzírozta. Az utólagos vizsgálatok kimutatták, hogy a tragédiát emberi mulasztás okozta, azonban az eset kiválóan rávilágít azokra a mesterséges intelligenciával kapcsolatos jogi kérdésekre, amelyek megválaszolása rövidesen ugyancsak esedékes lesz.

A társadalom figyelme elsősorban az emberre hasonlító robotokra irányul. A Terminátor-filmekben szereplő, fémesen vigyorgó halálosztók ideje még nem érkezett el, de a közelmúltban japán tudósok a robotokkal kapcsolatos fejlesztések egy újabb mérföldkövét rakták le. A japánok olyan androidba leheltek mesterséges életet, amely első ránézésre megkülönböztethetetlen egy élő embertől. Persze a siker itt sem teljes, a robotok nélkülözik a saját intelligenciát, akaratukat az ember irányítja. Ezekből a gépekből még hiányzik az akarat szabadsága, az egyéniség egyedisége és az értelem szikrája. Az emberi mimikát és arcmozgást imitáló robotrendszer találmánya egy ehhez hasonló speciális szoftvert futtat, amely képes felismerni a valódi emberi akciókat (bemeneti jel), amelyekre a találmány géparca mesterséges reakciót bocsát ki.

A hadiipar is csatlakozott az innovációs vesszőfutáshoz, majd hamar átvette a vezetést. A katonai jellegű és egyéb harcászati fegyverek, gépek és műszaki szerkezetek hatékonysága nagyon gyakran az adott technológia újszerűségében rejlik, nem csoda hát, hogy az USA kormánya (is) irdatlan pénzeket öl a fejlesztésekbe.

robot_5.jpg

Az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának kutatásokért felelős részlege, a DARPA időről-időre meghökkentő újdonságokkal áll elő. Természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a robotokkal kapcsolatos projektekre, és senkinek se legyen kétsége afelől, hogy egy futurisztikus robotkatona megalkotása a végső cél. A DARPA által csak „Atlas”-nak becézett robot cseppet sem hasonlít japán kollégájára: a kutatók nem vesződtek azzal, hogy emberi bőrre hasonlító borítással lássák el találmányukat, ehelyett telepakolták a legmodernebb hidraulikákkal és szenzorokkal.

A robotokkal kapcsolatos találmányok nem csak eddig megoldhatatlan problémákra kínálnak ügyes megoldást, hanem az egyes műszaki megoldások egyben új korszakot is nyithatnak a robotika területén. A kihasználatlan lehetőségek továbbra is a tehetséges feltalálók leleményességére várnak; a legjobb találmányok kiválósága az egyszerűségükben rejlik.

Persze nem csak a DARPA jeleskedik hihetetlen találmányokkal: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói, Veres József és Tar Ákos nemzetközi elismerést arattak saját fejlesztésükkel, egy emberi mozgásra képes robotlábbal. Sikerüket tovább növelte, hogy a lábakhoz speciális nyomásérzékelő szenzort is fejlesztettek.

A hasonló műszaki megoldások szabadalmi oltalom alá vonhatók; erre kiváló példa a „Humanoid robot” nevű találmány, amelynek a műszaki leírás alapján nincs lába. A robotokkal kapcsolatos találmányok persze egészen sokszínűek lehetnek: van itt tűzoltórobot, emberi robotkar ujjakkal (Anakin, te vagy az?) és űrfelderítő robotember is.

Szőrszálhasogatás gyanánt érdemes megjegyezni, hogy a DARPA és a japánok által kifejlesztett gépek az eredeti értelemben vett robotok iskolapéldái, azoknak is persze a humanoid típusa. Ez a kategória gyakran mosódik össze más, hasonló fogalmakkal. A MegaBot Mark II és a Kuratas például a szó szoros értelmében nem robot; ők az úgynevezett „Power Armor” kategória képviselői, hiszen ezeket kvázi páncélként viselik a pilóták. Jelentős fejlesztések folynak az exoskeletonok világában is. Az exoskeleton egyfajta mesterséges, külső (csont)váz, amely képes a viselőjét páratlan erővel és gyorsasággal felruházni – természetesen leginkább a hadiipar és az egészségügy érdeklődik iránta.

robot_6.jpg

Ha neked is van hasonlóan korszakalkotó találmányod, van egy rossz hírünk: nincs az a harcoló fémmonstrum, amely meg tudná védeni az ötleted, műszaki megoldásod lenyúlásától. Ez esetben érdemes inkább tapasztalt szabadalmi ügyvivőhöz fordulnod, aki segít szabadalmi oltalom alá helyezni azt. Ennek az oltalmi formának a lényege, hogy kizárólagos jogot ad a feltalálónak, illetve annak, akinek az licencet engedményezett. Egy találmány védelme azonban önmagában még nem elég a sikeres piaci szerepléshez: érdemes ezért azt márkanévvel, védjeggyel is ellátni, mert ennek a segítségével lehet igazi versenyelőnyt kovácsolni.

 

Hederics Viktor
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
www.szabadalmi.hu

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadalom.blog.hu/api/trackback/id/tr67622772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása