Szabadalmi blog

Pofon a szegény feltalálóknak

2016. július 13. 12:33 - B.Mat.

85 EUR helyett 1875 EUR beugrót fizethet a „korszakalkotó” szabadalmi hivatalnak az, aki fapados nemzetközi szabadalmat szeretne. Ja, közben a bőrülés is 1875 EUR!

A nyugdíjazással menesztett Bendzsel Miklós egyik utolsó intézkedésével, július 1-jén megalapította a Visegrádi Szabadalmi Intézetet, és ezzel kihúzta a talajt a tőkeszegény feltalálók lába alól. Ez az az intézet, amelyet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) éves jelentése „korszakalkotó vívmánynak” nevez. A „korszakalkotó vívmány” megnyitójától a kormányzati politikusok távol tartották magukat. Úgy néz ki, jól tették!

titanic-visegrad-katasztrofa.jpgA visegrádi jéghegy szerencsére még mindig kikerülhető (credit)

Nemzetközi szabadalmi bejelentésnél korlátozottan, de megválasztható a világszintű szabadalmi kutatást végző hatóság. A magyar feltalálók eddig az Európai Szabadalmi Hivatalt (EPO) vagy az Orosz Szabadalmi Hivatalt választhatták PCT kutatási szervként. Az új Visegrádi Szabadalmi Intézet (VSZI) most kitúrta az oroszokat, azaz Bendzselék arra kérték a PCT hatóságot, hogy ne engedélyezze magyarok számára az orosz kutatási utat.

A PCT (Patent Cooperation Treaty) egy olyan genfi központú nemzetközi egyezmény, amely 150 tagállamra ad szabadalmi opciót. A PCT nemzetközi hatóság a szabadalmi bejelentést követően előzetes újdonságkutatást végeztet egy erre akkreditált szabadalmi hivatallal. Az opció azt jelenti, hogy a tényleges szabadalmi bejelentéseket elég 2,5 év múlva megtenni a kiválasztott országokban, de ezen országok a nemzetközi bejelentés napjára visszaható hatállyal adják majd meg a szabadalmi oltalmat. Ilyen akkreditált kutatási szervvé vált a VSZI. Ez önmagában nem lenne baj, legyen verseny a feltalálók kegyeiért, virágozzék száz virág! A baj az, hogy a verseny lehetőségét elfojtották, és egy drága, szakmailag nem ajánlható utat próbálnak kedvezőként beállítani.

Ha ugyanis a magyar feltaláló az Európai Szabadalmi Hivatalt (EPO) választotta PCT kutatási szervnek, akkor az EPO a saját maga által végzett kutatást később egy az egyben elfogadta. Így elmaradt az európai szabadalmi bejelentés megindításakor (amely az elsőbbséget követő 2,5 év múlva kezdődik), az ismételt kutatás és a kutatási díj. De igazából a szakmai kockázat maradt el, sokkal biztosabban lehetett a potenciális befektetőket meggyőzni a szabadalom értékéről, sokkal nagyobb eséllyel lehetett állást foglalni a szabadalom megadásának esélyeiről. Magyarul nem kellett izgulni! Természetesen nincs szó múlt időről, az EPO most is választható, és szakmai érvek alapján kizárólag ezt érdemes választani. A magyarok ugyanis nemzetközi szabadalmaztatásuk megindításakor szinte kivétel nélkül európai szabadalmat is terveznek.

Sok tőkeszegény feltaláló azonban kényszerű kompromisszumként az Orosz Szabadalmi Hivatalt választotta kutatási közreműködő szervként. Az orosz út csak végső esetben, és csak akkor volt szakmailag ajánlható, ha a magyar feltaláló képtelen volt előteremteni az EPO kutatási díját (1875 EUR). Az orosz kutatási díj csupán 85 EUR volt, ha orosz nyelvű fordítás rendelkezésre állt. Ezt a díjat üti most ki a VSZI a maga 1875 EUR díjával, amely azonos az EPO díjával. Ha valaki a magyar szabadalmi hivataltól további díjért soron kívüli újdonságkutatási jelentést rendel, és ezt a VSZI-nek benyújtja, akkor utólag e díj 40 %-át visszakérheti. Ennek további feltétele, hogy a PCT-t csak időhúzás után jelentse be valaki, ami szakmailag szintén káros, mert a nemzetközi védelem csak a PCT bejelentési naptól lesz érvényes. Mivel a VSZI kutatási jelentését nem fogadja el az EPO, ezért 190 EUR-ért az EPO-tól pótkutatást kell rendelni. A magyar nyelvi közeg sem jelent érdemi előnyt, mert a PCT publikációhoz úgyis el kell készíteni egy elfogadott nyelvre, jellemzően az angolra történő fordítást. Amúgy akit érdekelnek a bonyolult PCT vagy EPO hatósági díjak, azokat egy szabadalmi díjkalkulátor segíti a kiigazodásban.

Úgy néz ki, hogy a tehetséges, de tőkeszegény magyar kkv-k csak púpot jelentettek a Bendzsel fémjelezte hivatal és az általa felügyelt szabadalmi kamara vezetése számára. Európa legmagasabb szabadalom-fenntartási sarcát vetették ki a magyar kkv-kra, majd a szabadalmi ügyvivői díjakat leredukáló szoftveralkalmazást, a Szegények szabadalmát próbálták lejáratni. Ehhez jön adalékként a tőkeszegények nemzetközi szabadalmi bejelentésének megnehezítése. Nem csoda ezek után, hogy a legtöbb innovációvédelmi mutató a mélypontjára jutott.

A fentiek miatt a Bendzsel hagyatékának tekinthető Visegrádi Szabadalmi Intézet az EPO árszínvonalába eső, szakmailag viszont kockázatokat rejtő utat nyújt, úgy, hogy a valóban olcsó alternatívát kínáló orosz utat elvágja a tőkeszegény feltalálók elől. Gratulálunk a „korszakalkotó vívmányhoz”!

dunai-szabadalmi-intezet-cikk.png

 

Bendzsel először Dunai Szabadalmi Intézet (DPI) néven szeretett volna létrehozni egy szervezetet osztrák és román együttműködéssel. Az osztrákok először egyezkedtek, utóbb azonban kikosarazták Bendzselt. Vajon miért? Azért, mert konzultáltak az Európai Szabadalmi Hivatallal (EPO). A csapda ugyanis az EPO-ban van elrejtve.

Az EPO ugyanis VSZI-hez hasonlóan a DPI kutatási jelentését sem fogadta volna el. Ez komoly szakmai kockázatot hordoz a már kifejtettek szerint.

 

Nem csak a VSZI rejt kockázatokat, hanem annak igazgatója is. Bendzsel javaslatára ugyanis a Hipavilon Kft. cégvezetője lett a VSZI igazgatója, akit az Igazgatótanács nevezett ki, és aki egyszerre tölti be mindkét tisztséget. Ez az a kft, amelyik kapcsán az Állami Számvevőszék súlyos mulasztásokat tárt fel, és amelyet gyakorlatilag eltiltottak épp a nemzetközi újdonságkutatás végzésétől, ahogy az Index is megírta. Szakértőnk szerint probléma, hogy egy súlyos üzleti titkokat megismerő kormányközi szervezet igazgatója nem kormánytisztviselő (aki esküt tesz, és aki mögött az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti felelősségi rendszer áll). A VSZI részére még üzleti titok fázisában lévő szabadalmi titkokat adnak át a feltalálók. Így olyan személy ismerheti meg ezeket a titkokat, aki nem rendelkezik a kormánytisztviselők garanciális feltételeivel. A PCT szerződés (1980. évi 14. tvr. 2. cikk xii. pontja) szerint a kormányközi hatóságnak ugyanolyan feltételeket kell biztosítania mint a nemzeti hatóságnak, tehát a VSZI-nél is az SZTNH-hoz hasonló titoktartási, garanciális szinteket kellene biztosítani. Ez a jelek szerint nem teljesül, így a PCT akár meg is vonhatja a jogokat a VSZI-től, amíg nem biztosítja a törvényes feltételeket.


Az érdeklődők számára további tényfeltáró cikkeink:

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szabadalom.blog.hu/api/trackback/id/tr398884764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Tisztességes Természettudomány 2016.07.13. 20:52:17

Az megvan, hogy a "tőkeszegény" feltalálók hány nemzetközi szabadalmat hasznosítottak?
Én nem sokról tudok.
Akinek fél milliója sincs egy szabadalomra, az valószínűleg a védettség előnyét sem tudja kihasználni, és képtelen üzleti partnert keríteni a szabadalomban szereplő újdonság piacosítására.

na4 2016.07.13. 22:05:26

Az is nagy marha, aki itthon próbálkozik.