Talán sokan ismerik a viccet, miszerint a Pravdában így szólt egy cikk:
A szovjet - kínai határ mentén aratott egy szovjet kombájn, amire tüzet nyitott egy kínai harckocsi. A kombájn viszonozta a tüzet, majd elrepült.
Nos, ha repülő harci kombájnokról nem is lesz szó, mi azért - a Szovjetunió felbomlásának nemrég jegyzett 25 éves évfordulója alkalmából - összeszedtünk néhány szovjet találmányt.
A Szovjetunió felbomlása egy olyan esemény, amelyet Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban még néhány évvel annak bekövetkezése előtt sem tudtak elképzelni. Számos történész azóta is szenvedélyesen foglalkozik az okokkal és következményekkel. Blogunk néhány érdekesebb szovjet találmány és az akkori szovjet "szabadalmi rendszer" vizsgálatával megpróbált levonni néhány következtetést.
1.) Abram Joffe szovjet fizikus a harmincas években fedezte fel az elektronikai ipar számára alapvető jelentőségű félvezetőket (mint ismeretes, a számítógép mai formájában nem létezhetne nélkülük), azonban azok alkalmazására nem került sor a szovjet iparban. A félvezetők gyártásában igen hamar olyan országok kerültek vezető pozícióba, mint az Egyesült Államok, Japán, Tajvan, és Dél-Korea. Joffe személyes története is érdekes: előbb számos magas szintű állami kitüntetésben részesült, majd Sztálin alatt "cionizmus" miatt megfosztották a tisztségeitől. Felfedezéseiből így hazájában sohasem lett forradalmi innováció.
2.) A hátra szerelhető ejtőernyő számos előzménnyel rendelkezik Leonardo Da Vincitől kezdve De Fontagne párizsi professzor "repülő köpenyéig", mellyel a wikipédia szerint "1777-ben Jacques Doumier halálraítélt végzett sikeres ugrást hasaló testhelyzettel a párizsi fegyverraktár tetejéről". A hátizsákként hátra szerelhető ernyő ötlete viszont Gleb Kotelnyikovtól származik, akinek eszébe jutott, hogy egy kiterjedt selyemvászonhoz illesztett kötél-rendszert egy hordozható hátizsák belsejéhez is lehetne rögzíteni. A találmány már 1911-14 környékén kifejlesztésre került, de első ízben 1937-ben, az első északi-sarki repülős expedíció alkalmával használták.
3.) Az első vezeték nélküli mobiltelefon 1958-ban készült Leonyid Ivanovics Kuprijanovics fejlesztésében. Ez a modell nagyjából két cigarettadoboz méretű és (elemekkel együtt) 500 gramm súlyú volt, és a városi telefonvonalhoz kapcsolódott elektromágneses hullámokon keresztül. A készülék nem került lakossági felhasználásra, kormányzati és katonai alkalmazásban maradt, de így is tíz évvel előzte meg a Motorola "világelső" mobiltelefonját.
4.) Bár a holográfia a magyar Gábor Dénes találmánya, egy szovjet fizikus, Jurij Nyikolajevics Gyeniszjuk fejlesztette ki a világon elsőként a háromdimenziós holográfiát, amely “Gyenyiszjuk hologram” néven vált ismertté. A technológiát a mai napig is széles körben használják.
5.) Valószínűleg senki nem gondolna rá, hogy a Tetris nevű népszerű videojáték is egykori szovjet fejlesztés. A szoftver tervezője Alekszej Pazsitnov, aki 1984 júniusában készült el az alkotással. Az egyszerű és frappáns alapötletre épülő jaték akkor tett szert népszerűségre, mikor 1989-ben a japán Game Boy cég elérhetővé tette azt a saját platformjára. A Tetrist a nyugati országok számára Elorg nevű állami vállalat adta licencbe, és ugyanez a cég részesült az anyagi előnyökből is egészen 1996-ig.
***
A szovjet találmányok listája meglepő; az ember nem is gondolná, mennyi minden született az országban. Látható, hogy mérnökeik és fejlesztőik rendkívül tehetséges és magas szintű szaktudással rendelkező emberek voltak. Az is világos azonban, hogy a legtöbb (itt nem említett) ismertebb találmány kizárólag katonai célokra született (lásd az olyanokat, mint a Kalasnyikov, azaz a hírhedt AK47-es gépfegyver, vagy a T34-es tank), illetve polgári alkalmazásuk késett vagy elmaradt.
Több tanulmány szerint azonban a szovjetek bukásának egyik fő oka, hogy az amerikai és a nyugat-európai innováció dinamizmusával felülmúlta őket. Talán nem is az a legfontosabb itt, hogy a szaktudásuk hiányzott, hanem az, hogy a feltalálókat semmi nem motiválta a fejlesztésben, hiszen nem részesülhettek megfelelő mértékben a kreativitásuk gyümölcseiből. A Szovjetunióban minden iparban alkalmazható találmány állami tulajdonnak minősült. A mai szabadalmi rendszer lényege ellenben az, hogy a feltalálóknak időlegesen ugyan, de kizárólagos jogot adjon arra, hogy hasznosítsák a találmányukat. A találmány a feltaláló saját szellemi tulajdona, és a tulajdonjoghoz hasonló védelemben részesül (természetesen ennek megszerzéséhez javasolt profi szabadalmi ügyvivők segítségének igénybevétele).
A szovjet rendszerben a fejlesztők nem rendelkeztek hasonló motivációval; bár kaptak egy "szerzőségi tanúsítványt" arról, hogy feltalálók lettek, annak alapján egy találmány létrehozásáért mindössze legfeljebb 20000 rubel egyszeri(!) fizetés-kiegészítésre(!) számíthattak, ez azonban nem jelentett kiemelkedő vagyont, illetve egyébként is az összeg felső határa volt. Az anyagi haszon szempontjából lényegtelen volt, hogy egy találmány mennyiben segíti az emberek mindennapi életét. (Összehasonlításként: a Rubik-kocka feltalálója, Rubik Ernő találmánya alapján több milliárd forintos vagyonra tett szert, jóllehet, nem a vonatkozó szabadalom minősége miatt - de csak amikor egy amerikai játékvállalat elkezdte forgalmazni a termékét). Az összeg bármilyen találmányért járt, annak minőségét alaposabban nem vizsgálták. Ez azt jelenti, hogy számos használhatatlan vagy értelmetlen dolog is napvilágot látott azoktól, akiknek egy kis plusz pénzre volt szüksége. Másrészt hiányzott a motiváció olyan alkotások létrehozására, amelyet az állam esetleg nem ítél fontosnak, de az emberek igényeire reagálnak. Kornai János közgazdász szerint, ha szocializmusban élnénk, ma nem léteznének olyan eszközök, mint a hűtőszekrény, az eldobható pelenka, a villanyvasaló, a sebtapasz vagy a tépőzár. Olyan teljesen szokványosnak tekintett eszközök, mint a teafilter, a hajszárító, a centrifuga, a vasaló vagy a mikrohullámú sütő, mind amerikai fejlesztések, a számítógépekkel és informatikával kapcsolatos találmányokról nem is beszélve.
A mai európai szabadalmi rendszerekben, akárcsak a hidegháborús idők amerikai rendszerében, a szabadalom a feltaláló tulajdona, amely nem jelent automatikus bevételt, sőt, egy igazán profi szabadalmi bejelentés elkészítéséért a feltalálónak kell fizetnie (persze egyénileg is elkészítheti a leírást, amihez Magyarországon ingyenes segítséget nyújt a Szegények Szabadalma). Ezért is fontos, hogy a potenciális feltalálók tájékozódjanak a szellemi tulajdonvédelem formáiról. Douglas Engelbart, az asztali számítógépekhez használt 'egér' feltalálója például semmilyen díjazást nem kapott a találmányáért, míg az azt bevezető Apple cég hatalmas haszonra tett szert vele. Ebből a példából látható, hogy megfelelő jogi védelem nélkül egy rubel sem jár senkinek.
Ellenben, hogyha a feltaláló úgy ítéli meg, hogy a találmányára van valós igény, tájékozódik az oltalmi formákról és szabadalmat szerez, azt maga hasznosíthatja, és a bevétel határa a csillagos ég. Ez az ösztönzés társadalmi szinten is generálja az innovációt, és remélhetjük, hogy közvetett módon és hosszú távon az egész társadalom számára kényelmesebb, élvezetesebb, biztonságosabb és általában véve jobb életet tesz lehetővé.
Ha érdekelnek további cikkek a találmányok, szabadalmak világából, itt olvashatsz: