Szabadalmi blog

Az Európai Bíróság előtt az első magyar IP-ügy

2011. július 31. 01:11 - mat_b

A Bíróság előtt írásbeli előkészítő szakaszban van az első olyan magyar IP jogvitából eredő ügy, ahol a magyar bíróság előzetes döntéshozatali kérelemmel fordult az EU bíróságához. Az Európai Bírósághoz a C-180/11 számú ügyben egy használati oltalommal kapcsolatos megsemmisítési eljárásban intézett kérdéseket a Fővárosi Bíróság. Úgy tűnik, hogy a Plastinnova-Bericap-ügyek által a magyar IP jog egy sokoldalú (sok lábon álló) „állatorvosi lóval” gazdagodott. 
 
Szenzációnak is tekinthető ez az ügy, hiszen a szellemi tulajdonvédelmi vitákban eljáró magyar bírák mindeddig nem találták szükségesnek az Európai Bíróság véleményének kikérését, noha nagyravágyó jogi képviselők már sokszor próbáltak lecsapni az első helyre ezen a területen, és nem kevésszer indítványozták már az EU taláros testület véleményének beszerzését. (Az Európai Bíróság elé eddig csak a Tokaj eredetmegjelölés ügye került, mely végső soron az IP-hoz is sorolható, de inkább nemzetközi/EU-adminisztratív jellegű jogvita, az ARTISJUS és az internetes zeneszolgáltatók konfliktusa pedig versenyjogi jellegű vita. E két ügy nem előzetes döntéshozatali eljárás.)
 
A Bericap-ügy egy kupak körül forog. A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) még 1993-ban adta meg a használati minta oltalmat a Plastinnova Kft.-nek egy olyan műanyagkupakra, melyen belül zárómembrán található, és amely első alkalommal történő használatkor egy beépített tépőgyűrűvel nyitható fel. Az U9200215 ügyszámú használati minta a 796-os lajstromszámot kapta, címe: „Záróelem, előnyösen italt tartalmazó palackok lezárására”, a jogosult később a Plastinnova 2000 Kft. lett.

A használati mintaoltalom általában a szabadalomnál egyszerűbb, kisebb jelentőségű műszaki megoldások védelmére szolgál és a szabadalomnál egyszerűbb és gyorsabb eljárással lehet megszerezni. Megsemmisíteni már nem olyan gyors…
 
A német palackozási óriásvállalat, a Bericap GmbH magyar leányvállalata, a Bericap Bt. 1998-ban igényelte először a mintaoltalom megsemmisítését újdonság és feltalálói lépés hiányára hivatkozva. Ez az eljárás – ahogy az ilyenkor lenni szokott – évekig tartott, megjárta a Legfelsőbb Bíróságot is. Ez az első olyan jellemző, ami miatt „állatorvosi ló” jellegről beszélhetünk.
 
A Hivatal előtt a megsemmisítési eljárás első foka egy évig tartott. Mivel a Hivatal elrendelte a megsemmisítést, a minta jogosultja a bírósághoz fordult. Valószínűleg azonban lehetett valamilyen keresnivalója a megsemmisítést kérő félnek, mert a megváltoztatási kérelemhez a minta jogosultja módosított igénypontokat csatolt. (1999-et írunk, megjelent Britney Spears „Baby One More Time” című lemeze…) A módosított igénypontsorozat és a szabadalmi törvény régi 100. § (3) bekezdése a bíróság értelmezésében nem ad másra lehetőséget, mint hogy a Fővárosi Bíróság áttegye (visszautalja) a Hivatalhoz az ügyet.

A cikk egyik szerzője szerint abszurd, hogy a lajstromozott oltalom megadása után, megsemmisítési eljárásban a minta jogosultjának ilyen módon „beleszólást” engednek az oltalom tartalmába, terjedelmébe. Ennyi erővel azt is engedni lehetne, hogy a minta/szabadalom jogosultja két-három évente kérje a Hivataltól, hogy ugyan már: ezt meg azt az igénypontot így meg úgy írják már át… Azt hihetnénk, hogy a szabadalmi törvény 72. §-a egyértelmű: az oltalom jogosultja „a szabadalom megadása kérdésében hozott döntés meghozatalának napjáig” módosíthatja a szabadalmi leírást, az igénypontot és a rajzot, utána nem. Jelen cikk fent említett szerzője szerint megsemmisítési eljárásban – egy normális jogállamban – a jogosult legfeljebb „javasolhat”, „sugallhat” szövegezéseket a Hivatalnak, a bíróságnak.
 
A szabadalmi törvény új 100. § (3) bekezdését egyébként sajnos ma is úgy értelmezi a bíróság, mintha a törvény szövege nem változott volna meg 2005-ben. „Ha a fél olyan kérdésben kíván bírósági döntést, amely a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala előtt folyó eljárásnak nem volt tárgya, a bíróság a kérelmet átteszi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához, kivéve, ha a szabadalom megsemmisítésére irányuló eljárásban a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala a megsemmisítés alapjául szolgáló okot a 81. § (1) bekezdése alapján hagyta figyelmen kívül, illetve, ha a megsemmisítés alapjául szolgáló újabb okot a megváltoztatási kérelemben vagy annak előterjesztését követően jelölték meg; az ilyen megsemmisítési okot a bíróság figyelmen kívül hagyja.” Ha újabb tények helyett a jogosult új igénypontsorozatot produkál, évtizedekig tarthat az eljárás, mert az ugye nem „ok”, de „kérdés”. Valószínűleg a 100. § (3) bekezdését egy az egyben törölni kéne a törvény módosításával. Ha valaki a sok hónapos hivatali eljárás után talál ki új dolgokat, az indítson új eljárást a Hivatal előtt: semmi nem zárja ki, hogy a Hivatal vizsgálassa azt, miközben a korábbiakat a bíróság elbírálja. 

Vissza a kupakhoz. Talán 2002-ben járunk. Újraindul a megsemmisítési eljárás, a Hivatal újabb és újabb igénypontverziókat kap a Plastinnovától. Végül 2004-ben a Szabadalmi Hivatal módosítja a használati minta szövegét (ezzel az oltalom terjedelmét), de fennmarad a használati minta.
 
Vagyis fennmaradna, ha nem szűnt volna meg az oltalma amiatt, hogy eltelt 10 év a bejelentési nap óta. A használati minták ugyanis csak tíz évig élnek. A Hivatal döntése tehát azt jelentette, hogy az oltalmat létezőnek kell tekinteni az 1991-2001 közötti időszakra, és ha erre az időszakra bitorlási igény esik, azt el kell bírálni. Valószínűleg volt ilyen bitorlás miatt támasztott igény, mivel egyébként nem lett volna értelme annak, ami 2004 után következett. (A Legfelsőbb Bíróság döntése is említ ilyet.)
 
A Hivatal módosító határozata ez alkalommal a minta jogosultja miatt került a bíróság elé. (Szerencsére azóta felállt a Fővárosi Ítélőtábla, a Fővárosi Bíróság munkaterhe elvileg csökkent.) A hivatali határozat megváltoztatását tehát a minta jogosultja, a Plastinnova kérte, a Bericap nem. Az igénye az volt, hogy ne a Hivatal által megszövegezett verzió legyen a nyilvántartásban, hanem amit ő (a jogosult) fogalmazott meg és terjesztett be korábban. A Bericap mint megsemmisítést kérő szerényen annyit kért a Fővárosi Bíróságtól az ellenkérelemben, hogy a használati mintát teljes egészében semmisítsék meg.
 
Bejött. A Fővárosi Bíróság megsemmisítette a mintát. A Plastinnova valószínűleg meglepődött (nem ezt kérte), az Ítélőtáblához fordult. (2006-ot írunk.) Az Ítélőtábla visszacsinálta a megsemmisítést, és helybenhagyta a Hivatal által megszövegezett verziót. Az ítélőtáblai döntés felhívta a figyelmet a Pp. 215. §-ra és a kérelemhez kötöttség elvére: a „kereseti” kérelem korlátait tiszteletben kell tartani. Ezt a végzést és az érvelést a Legfelsőbb Bíróság 2007-ben jóváhagyta, miután ekkor a Bericap élt jogorvoslattal a döntés ellen. Az LB rögzítette, hogy a bíróság a megsemmisítési ügyekben nem önállósíthatja magát, nem járhat el „hivatalból”. 

(Tehát idáig: MSZH – FB – MSZH – FB – FIT – LB; 9 év telt el; a bitorlási per valószínűleg fel van függesztve; ami korábban esetleg bitorló jellegű volt, 2001 óta már nem lehet az...)

A Bericap 2007-ben ismét benyújtott egy megsemmisítés iránti kérelmet, amit a Hivatal megint elutasított (2008). Döntése során a Hivatal „figyelmen kívül hagyta” a korábbi eljárás dokumentumait, vagyis „amelyek a korábbi eljárás során hozott döntés alapjául szolgáltak” – amiket már egyszer elbírált.

A Bericap Kft. erre újabb megváltoztatási kérelmet terjesztett be, újabb évek teltek el.

„Az MSZH határozatának megváltoztatására irányuló kereset tárgyában eljáró magyar bíróságok között nézeteltérés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az új eljárás során figyelembe vehetők-e a korábbi eljárást lezáró határozat alapjául szolgáló dokumentumok. Mivel a szellemi tulajdonjogok érvényesítésének kérdését uniós szintén is szabályozták, ezért az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság az Európai Bíróságtól várja annak eldöntését, hogy az említett dokumentumok az új eljárásban is figyelembe vehetőek-e.” (Bírósági Közlöny)

A Fővárosi Bíróság Polgári Kollégiumának 3. számú tanácsa tehát 2011-ben jogértelmezésért fordult az Európai Bírósághoz a következő kérdésekkel:

1. Összhangban van-e az Európai Unió jogával, ha használati mintaoltalom megsemmisítési kérelemmel kapcsolatos megváltoztatási eljárásban az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok olyan módon vannak alkalmazva, hogy a nemzeti bíróság nincs kötve a felek kérelmeihez vagy jognyilatkozataihoz, ideértve, hogy a bíróság az általa szükségesnek talált bizonyítást jogosult elrendelni hivatalból?

2. Összhangban van-e az Európai Unió jogával, ha használati mintaoltalom megsemmisítési kérelemmel kapcsolatos megváltoztatási eljárásban az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok olyan módon vannak alkalmazva, hogy a nemzeti bíróság határozata meghozatalában nincs kötve a megsemmisítési kérelem tárgyában hozott közigazgatási hatósági döntéshez, vagy az abban megállapított tényálláshoz, különösen a közigazgatási eljárás során megjelölt megsemmisítési okokhoz, vagy a közigazgatási eljárás során előterjesztett nyilatkozatokhoz, állításokhoz vagy bizonyítékokhoz?

3. Összhangban van-e az Európai Unió jogával, ha használati mintaoltalom megsemmisítésére irányuló újabb kérelemmel kapcsolatos megváltoztatási eljárásban az intézkedések, eljárások és jogorvoslatok olyan módon vannak alkalmazva, hogy a nemzeti bíróság az újabb kérelem bizonyítékai közül - ideértve a technika állására vonatkozó bizonyítékokat is - kizárja azokat, amelyekre a használati mintaoltalom megsemmisítésére irányuló korábbi kérelemmel kapcsolatban már hivatkoztak?

A cikk szerzőinek nem világos, hogy milyen EU jogszabályt is kellene itt értelmezni, és mi köze a fenti kérdéseknek az EU joghoz. Az irányadó jogforrás egyrészt az 1991. évi XXXVIII. törvény a használati minták oltalmáról, illetve az ott hivatkozott szabadalmi törvény, másrészt esetleg szóba jöhet a 2004/48/EK irányelv a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről. (Az irányelv 3. cikke a tagállamok számára megfogalmaz bizonyos követelményeket, melyek elvileg a szabadalmak és a használati minták szabályozására is vonatkozik.) Jogforrásnak minősül a TRIPS-egyezmény is, melyet az Európai Bíróság bizonyos esetekben ugyan értelmezhet (Anheuser-Busch-ügy; C-245/02), de hogy a TRIPS-egyezmény mennyiben alkalmazható a magyar bíróságok által, az más kérdés. (Tipp: semennyire, legfeljebb a meglévő szabályok értelmezésének eszköze lehet a magyar jogban…) A C-245/02 sz. ügyben egyébként a Bíróság csak annyit mondott, hogy a TRIPS-egyezménynek közvetett hatálya van (értelmezési eszköz, viszonyítási pont értelmezésnél), önmagában nem alkalmazható. A másik fontos szempont, hogy míg védjegyekre vonatkozóan van uniós szabályozás (ezzel kapcsolatos a fenti EU döntés), a használati minták nem tartoznak az EU szervek kompetenciájába. 

„[…] a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a nemzeti bíróságok, amikor nemzeti szabályaikat kell alkalmazniuk olyan területhez tartozó jogok védelmét célzó intézkedések elrendelése végett, amelyre a TRIPs Megállapodás alkalmazandó, és amely területen a Közösség már alkotott jogot – mint például a védjegyjegyek esetében –, a közösségi jog értelmében kötelesek ezt, amennyire csak lehetséges, a TRIPs Megállapodás érintett rendelkezéseinek szövege és célja alapján tenni…” (C-245/02; 55. pont)

Ezért nem világos, hogy mi köze az Európai Bíróságnak a Bericap-ügyhöz. (A kérdéseket többször elolvasva az a kérdés is felmerül, hogy mi köze a felterjesztett kérdéseknek a magyar joghoz…)
 
Az Európai Bíróság előtt jelenleg azt vizsgálják, befogadható-e a magyar bíróság indítványa. Tipp: visszadobják hatáskör hiánya miatt.
 
Bede Máté/Topolay Gábor

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadalom.blog.hu/api/trackback/id/tr643113259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

newDesigner 2012.10.06. 18:36:29

Habár csak felületesen olvastam végig, főleg a TRIPs egyezményre vonatkozó részeket, de néhány dolog mellbevágó volt. A WTO-t 1998-ban magyarországon is kihirdették törvény álltal, aminek része a TRIPs egyezmény. Ezen kívül a hivatkozott 94/800-as uniós határozat miatt a 2004/48/EK irányelv kötelezővé tette a TRIPs egyezményt az EU-ban. Ebből kifolyólag teljes mértékben alkalmazandó, sőt még az alkotmányt is ehez kell igazítani.
Másrészt ha valaki közösségi jogra hivatkozik egy peres eljárásban, nemzeti bíróság nem határozhat annak nem alkalmazása felől. Éppen ezért, ha kétség merül fel annak joghatósága tekintetében, kérni kell az Unió Bíróságának előzetes döntéshozatalát a jogszabály alkalmazandósága tekintetében.
A TRIPs egyezménnnyel kapcsolatban nem lehet ilyen fenntartás, mivel törvénybe iktatott nemzetközi egyezmény. Ebből kifolyólag előrébb való az egyébb nemzeti jogszabályoknál.