Hatástalan a növekedési hormon, legalábbis a magyar szabadalmak elbírálási sebességére.
A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala nagyon elfoglalt lehet, hogy évekig váratja a jogkeresőket. Az 1999-ben bejelentett hormon szabadalmának magyar elbírálására 15 évet várt a svájci Helsinn cég. A szabadalmi botrány kapcsán információbiztonságáról elhíresült hivatal szekrényéből dőlt ki ez a csontváz, és nincs is egyedül. A svájci cég 1999. május 10-ig visszamenőleg fizette a szabadalom fenntartási díját, úgy, hogy azt csak 15 év után adták meg neki. A 20 éves oltalom háromnegyedét jogbiztonság helyett jogbizonytalanságban töltötte. És nem csak ő, vele együtt a piaci szereplők is, hiszen egy el nem bírált szabadalom Damoklész kardja is lehet.
Szabadalmi hivatalunkat nem köti semmilyen határidő. Bendzsel Miklós hivatala magával nem szigorú, másnak azonban van, hogy csak 3 napos határidőt adnak.
Még soron kívüli eljárásoknál sem köti őket határidő. Ugyanakkor a Találmányi Hivatal egykori KISZ-titkára, Bendzsel Miklós által vezetett SZTNH-nak szabályosan bírósági papírja van arról, hogy lassúságával megsértette az európai jogi normákat. Egy soron kívüli megsemmisítési kérelmet 4-6 hónap helyett több mint 3 évig bíráltak el, és olyan minőségben, hogy a Törvényszék vizsgálatra alkalmatlannak ítélve dobta azt vissza.
De vajon tényleg ennyire elfoglalt a szabadalmi hivatal?
Nézzük meg legfrissebb adatait: az elmúlt 5 évben a korábbi trendhez hasonlóan jelentősen csökkent az elbírálandó szabadalmi bejelentések száma: 821-ről 701-re küzdötte le magát a "sikermutató". Az utolsó évben a csökkenés 7 % volt. Nem is értjük, hogy sajtótájékoztatóján miért mondta Bendzsel Miklós elnök: megduplázódott a szabadalmak száma? Kiket akart ezzel megvezetni? Tán nem az európai szabadalmakra gondolt, amiket Münchenben bírálnak el? Amik Magyarországon inkább csak korlátoznak, mint a fejlődést szolgálják? Mindegy is.
Ott tartottunk, hogy évente 700 szabadalmi bejelentés jut kb. 50 elbírálóra. Ez testvérek között is havi egy darab munkát jelent, de ne legyünk szigorúak, évente 14 lehet ez a szám. Ehhez még hozzá jön évente egy fél megsemmisítési ügy, és másfél K+F minősítés. E másfél úgy jött ki, hogy az SZTNH által K+F-re fordított összidő lett visszaosztva és "szabadalmasítva". Legyen ez a szám 16, vagy akár több, másfelet nem éri el.
Nézzünk körül kicsit a világban, mennyi lehet ez a mutató a magyarnál jobb minőségben teljesítő Európai, Japán, USA szabadalmi hivatalok esetében? A feladat ugyanaz minden esetben: világszinten kell elbírálni egy találmány újdonságát. Az elérhető statisztikát diagramba rendeztük, az elbírálók számát a hivatalok közvetlenül vagy éves jelentésük útján adták meg.
No comment. A táblázat magáért beszél. A színvonalas koreai szabadalmi hivatalban 2012-ben 188900 szabadalmi bejelentés esik 813 elbírálóra. Ez 232 db elbírálandó ügyet jelent, amely a magyar teljesítmény 1450 %-a. Kínában 227, Japánban 200, USA-ban és Németországban 76 darab szabadalmi bejelentést bíráltak el 2012-ben. A táblázat szereplői közül legkevésbé leterhelt Európai Szabadalmi Hivatal átlagos elbírálója is négyszer annyi szabadalmi bejelentést bírált el, mint magyar kollégája.
A fentiek fényében megkérdőjelezhető az a gyakorlat, amely semmilyen határidőhöz nem köti a magyar szabadalmi hivatal elbírálói munkáját, és a fejlesztőket hosszú ideig tartó jogbizonytalanságnak teszi ki.
Szabad Álom
