Dr. Kiszely Katalin KIM igazságügyi helyettes államtitkár nemcsak az Alaptörvényt nem ismeri jól, hanem azt a törvényt sem, amely alapján országos hatáskörű szervet felügyelt évekig. Az előbbiről az ombudsmantól papírja is van, az utóbbival most szembesítjük.
A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyért Felelős Államtitkárságán belül dr. Kiszely Katalin feladata volt a szabadalmi hivatalnak, azaz a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZTNH) felügyelete. A minisztérium összteljesítményére nézve komoly szégyen, ahogy Kiszely a szabadalmi botrány ügyét kezelte, és ahogy dilettantizmusával ő is a botrány részesévé vált.
- A titkos szabadalmi iratok hozzáférhetővé válása kapcsán Kiszely annak kivizsgálásával épp az információbiztonsági mulasztások SZMSZ szerinti (vö. 2.függ. 4.) felelősét, dr. Bendzsel Miklós SZTNH elnököt bízta meg. Nem kellett volna jogi egyetemet végeznie, elég lett volna megnéznie Hivatásetikai Kódexét ahhoz, hogy felismerje ennek összeférhetetlenségét. Bendzsel mint vizsgáló nem felel meg az elfogultsági követelményeknek: nem várható el tőle, hogy saját mulasztását vagy gondatlan bűncselekményét objektíven feltárja (vö. BE 8. §).
- A botrány kapcsán Bendzselék - ahogy az ombudsman jelentésének 15. lapján megállapítja - a magyar fejlesztők sokaságának titkait tették hozzáférhetővé több mint egy évig ipari kémek számára (2400 ügy lehet érintett, a teljes magyar szabadalmi innováció). Ez a gyakorlat a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület közérdekű bejelentése nyomán szűnt meg. Ilyen horderejű ügyben Kiszely - bár szabadalmi gyakorlata nincsen - egyszer sem fogadta a közérdekű bejelentőket, és a tőle pár lépésre lévő SZTNH elnököt sem kérette magához, hanem az ombudsmani jelentés szerinti szept. 11-i közérdekű bejelentést több nappal követően dobott neki egy emailt. Mindenesetre a hozzáférhetőséget csak szept. 16-án délután 16 óra körül állították le (maga a leállítás 5 percnél többet nem igényelt volna). Az "elektronikus értesítést" Bendzsel maga is megerősítette 2014. 02. 12-i sajtótájékoztatóján. Ennyire nem tudta Kiszely felmérni az ügy súlyát, vagy ennyire alázza Bendzseléket? Az elsőt feltételezzük, de ha az utóbbi, akkor később alaposan visszakapta.
- A közérdekű bejelentés kezelésével - Kiszely tevékenysége következtében - az ombudsman elmarasztalta a KIM-et, mert az a közérdekű bejelentésre vonatkozó törvényt, és ennek nyomán az Alaptörvényt megsértette, és így "a panaszos tisztességes hatósági eljáráshoz való jogával összefüggő visszásságot okozott".
- Hogyan lehet, hogy Kiszely Katalin nem tudja, hogy az általa felügyelt SZTNH az államtitkokat is veszélynek tette ki, amikor a szabadalmi bejelentéseket azok minősítése előtt, már másnapra adatbázisába digitalizálta? Mert ez a tény kiderül a közérdekű bejelentéshez mellékelt közjegyzői bizonyítékból. Hogy lehet, hogy ezt nem vizsgálta ki? Pedig Bendzsel maga ismerte be a kamarának írt 2013. 12. 03-i levelében, hogy 2010. január 1-től mindent azonnal digitalizáltak? Nem ismeri Kiszely kormányának rendeletét, amely 38 napot ad a minősítésre? E szerint az ipari kémek elvileg akár 37 napig csámcsoghatnak legfrissebb honvédelmi titkainkon? A 2010 óta adatbázisban lévőkön pedig esetleg több, mint egy évig? Nem tudja Kiszely, aki Torgyán révén a NATO parlament egykori tagja, hogy az ipari kémek elsődlegesen azokat a helyeket részesítik előnyben, ahol koncentráltan vannak jelen a gazdasági titkok? Ezek után összes erőfeszítése, hogy egy emailt küld Bendzselnek, megbízza saját vizsgálatával és párszor tájékoztatást kér? Ennyi? Nem csak ennyi.
- Feltételezzük, hogy a nyugdíj előtt álló jogász asszony nem információbiztonsági szakember. Mégis képes volt külön vizsgálat nélkül elfogadni Bendzsel ez irányú összes tájékoztatását. Nem kezdeményezett külön vizsgálatot, és a felelős, Bendzsel bemondására fogadott el mindent. Saját "vizsgálatát" úgy zárta le, hogy nem állt rendelkezésére egyetlen független információbiztonsági szakértői vélemény, és a kormány sem zárt le semmilyen információbiztonsági eljárást. A jelek szerint még arról sem lehetett fogalma, hogy egy adatbázist nem csak űrlapon keresztül lehet elérni, hanem a sokkal gyorsabb, és szakemberek által nemzetközileg is alkalmazott URL útján. Mindent elfogadott, amit Bendzsel tálalt neki.
- A legdurvább azonban az, ahogy - sikerrel - lúzernek nézte őt a szabadalmi hivatal, és olyat etetett meg vele, amely alapfokú iparjogvédelmi oktatáson is buktató kérdés. Kiszely Katalin pedig vélhetőleg tovább etette, és égette vele miniszterét. Döntő kérdés ugyanis, hogy a hozzáférhetővé vált titkos dokumentumok egyben nyilvánosságra jutott dokumentumok-e vagy sem. A nyilvánosságra jutott szellemi tulajdont semmi sem védi, azt jogilag szabadon lenyúlhatják az ipari kémek. A szabadalmi törvény egyedül Magyarország tekintetében ad visszamenőleges oltalmat, külföldön nem. A hozzáférhetővé válás ezért egyenlő a nyilvánosságra jutással. Elég egy könyvet elhelyezni egy könyvtárban, az akkor is nyilvános, ha senki sem kölcsönözte ki. Kiszely vizsgálatot lezáró levelében (2. lap 4. bek.) tesz tanúbizonyságot arról, hogy az általa legfelsőbb szinten felügyelt szabadalmi területet alapjaiban sem ismeri, és hagyja magát nevetségessé tenni. A főszabálytól eltérő kivételt etettek meg Bendzselék Kiszelyvel és a KIM-mel az "európai jog"-ra való hivatkozással. Talán lett volna a KIM-ben olyan, aki tud angolul, és hajlandó elolvasni a Bendzselék által hivatkozott európai felszólalási ügyet vagy legalább e döntés 85. oldalán a 8.2.1 pontot. Itt egy bizottságban két ember osztott meg mindössze 20 percre egymással egy dokumentumot az egyik magán-weblapjának eldugott helyén. Később összevesztek, és e dokumentumra hivatkozva akarta megsemmisíteni a kézhez vevő a másik szabadalmát. Ennek kapcsán jutott 86 oldal filozofálás után az Európai Szabadalmi Hivatal arra, hogy ez kivételesen, és a főszabálytól eltérően nem válhatott "bárki számára" hozzáférhetővé. A főszabály megismeréséhez elég lett volna Kiszelynek a hatályos Szabadalmi törvény 2. §-áig eljutnia. Szégyen, hogy erre nekünk kell felhívni a szabadalmi területet felügyelő helyettes államtitkár figyelmét. Ennek Miniszteri indoklása (4. lap 6. bek.) szó szerint tartalmazza az alábbiakat: "A nyilvánosságra jutás a megoldás bárki számára való hozzáférhetővé válásával következik be. Közömbös az, hogy az újdonságrontó anyagot ténylegesen megtekintették-e (akár a feltaláló, akár harmadik személyek), vagyis nincs jelentősége annak, hogy a megoldást valójában nem ismerték meg, ha bárki megismerhette."
- Vélhetőleg Kiszely Katalin felelős azért is, hogy Navracsics Tibor plagizálta Bendzsel Miklóst egy - a tárggyal összefüggő - parlamenti kérdésre adott írásbeli válasz kapcsán. A parlamenti kérdés során a szabadalmi botrányról kérdezték Navracsicsot, aki szó szerint Bendzsel egyik nyilvános előadásának sajtószövegét írta le, anélkül, hogy Bendzselt a szerzői jogi előírások szerint idézte volna. A két szöveg megtalálható az SZTNH weblapján, összehasonlításuk magáért beszél. Ennél talán még nagyobb hiba az a cinizmus, ami árad a válaszból. A kérdés ugyanis épp arra irányult, hogy "Mikor mentik fel Bendzsel Miklóst?" Minimum etikátlan és összeférhetetlen, hogy - vélhetőleg Kiszely jóvoltából - erre Bendzsel maga válaszol.
Szabadalmi Team
