A szabadalmi ügyekben illetékes nemzeti bíróságok hatáskörét félti az Európai Bíróság.

2011. március 8-án tette közzé az Európai Bíróság 1/09. számú véleményét, amelyben az európai és közösségi szabadalmi bíróság létrehozására vonatkozó megállapodástervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségéről nyilvánít véleményt.

A vélemény iránti kérelmet a Tanács nyújtotta be, miután már mintegy tíz éve vitára bocsátotta a közösségi szabadalmak kérdését, a Bizottság pedig előterjesztette a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendelet tervezetét. A Tanács nemzetközi megállapodástervezetet készített elő, amelyben az európai és közösségi szabadalmakkal kapcsolatos jogvitákban illetékes bíróság létrehozását veti fel.

Az európai szabadalomról (ami nem azonos a közösségi szabadalommal) jelenleg az 1973-ban Münchenben aláírt Európai Szabadalmi Egyezmény rendelkezik, amelynek harmincnyolc állam tagja (köztük Magyarország is 2003. január 1. óta). Az egyezmény alapján az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH vagy EPO) folytatja le a megadással kapcsolatos eljárást, amely egységesnek csak bizonyos fenntartásokkal mondható, a szabadalmasnak ugyanis az ESZH általi megadást követően érvényesíttetnie kell európai szabadalmát az egyes nemzeti szabadalmi hivatalok előtt. A sikeres érvényesítés így nemzeti szabadalmi oltalomhoz vezet az adott országokban.

Az Unió egész területére kiterjedő szabadalmi oltalomnak, amely valódi egységesítést eredményezne, érthető módon számos támogatója akad, nemcsak a feltalálók és a szabadalmi ügyvivők körében. Az Európai Bíróság előtti, az 1/09. számú véleményhez vezető eljárásba beavatkozó tagállamok nagy száma (21) és valamennyi főtanácsnok előzetes meghallgatása is jelzi a kérdés fontosságát.

A tanácsi tervezet egy európai és közösségi szabadalmi bíróság (SZB) létrehozására tett javaslatot, amely három szervből: egy központi egységből valamint helyi és regionális szintű egységekből álló elsőfokú bíróságból, fellebbviteli bíróságból és egy közös hivatalból állna. A tervezet tartalmazza az alkalmazandó jogra, a szabadalmi bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó javaslatokat is.

A Bíróság előtti eljárásban felvetett észrevételek sokrétűsége jelzi a kérdés aktualitását és a mögötte meghúzódó érdekek összetettségét. A Bíróság nagyvonalúan elutasította a kérelem elfogadhatatlanságával kapcsolatos észrevételeket arra hivatkozva, hogy a megállapodástervezet és a Tanács által az előkészítő munkálatokkal kapcsolatban benyújtott dokumentáció kellő ismereteket nyújt a Bíróság számára az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kérdés vizsgálatához, továbbá nem sérül az intézményi egyensúly sem: a kérelem előterjesztésének lehetősége a Tanács számára fennáll akkor is, ha az intézmények között nem született végleges közös megállapodás.

A Bíróság ezt követően sorra vette az Európai Unió működéséről szóló szerződés azon rendelkezéseit, amelyekkel összeegyeztethetetlen lehet az SZB (mint a jelenlegi uniós igazságszolgáltatási kerethez képest vadonatúj bírósági struktúra) jövőbeni közösségi szabadalmakkal kapcsolatos hatásköre.

A Bíróság megállapította, hogy az SZB az uniós intézményi és bírósági rendszeren kívüli nemzetközi jogi jogalany lenne, amely kizárólagos hatáskörökkel rendelkezne magánszemélyek által indított – többek között szabadalombitorlás és megsemmisítés, kártalanítási vagy kártérítési, kényszerengedélyek magadásával kapcsolatos, nemleges megállapítás iránti – keresetek esetén, amely jogviták elbírálása mindezidáig nemzeti bírósági hatáskörben volt. A nemzeti bíróságoknak mindössze reziduális hatásköreik maradnak, azaz csak azokban az ügyekben járhatnak el, amelyekben az SZB nem rendelkezik kizárólagos hatáskörrel. A megállapodástervezet szerint az SZB e területeken megkapja a nemzeti szabadalmi bíróságok hatásköreinek leglényegesebbjét: az uniós jog értelmezésének és alkalmazásának kötelezettségét feladatai gyakorlása során. Ezáltal tehát gyakorlatilag az SZB lenne jogosult előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjeszteni az Európai Bírósághoz.

Az SZB-nek nemcsak a létrehozandó nemzetközi megállapodás értelmezése és alkalmazása lenne a feladata, hanem a közösségi szabadalomról szóló rendelet, valamint más olyan uniós jogi aktusok értelmezése és alkalmazása is, amelyeket a rendelettel együttesen kellene értelmezni (például egyéb szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos eljárások, belső piaci és versenyjogi rendelkezések). Ez azt eredményezi, hogy e körben az SZB mint nemzetközi megállapodással létrehozott szervezet „az uniós jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos előzetes döntéshozatali ügyekben a Bíróság egyedüli jogalkalmazó partnerévé válik”.

A kérdéskör neuralgikus pontja tehát az Európai Bíróság szerint az előzetes döntéshozatalra utalásra vonatkozó jog SZB számára történő fenntartása, e jog nemzeti bíróságoktól való megvonása. A Bíróság aggályosnak tartja azt is, hogy az SZB-nek az uniós jogot esetlegesen sértő határozata nem képezhetné kötelezettségszegési eljárás tárgyát, és semmilyen vagyoni felelősséget nem eredményezne.

Úgy tűnik, a Bíróság most közzétett véleményében elsősorban nem a saját, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörét félti. Ezzel mindenesetre lezárult egy régóta tartó dilemmázás, és valószínűvé vált, hogy a rugalmasabb és hatékonyabb megoldást valóban a bizottsági kezdeményezésre indult tagállami megerősített együttműködés fogja jelenteni.

Bencze Krisztina

 
Forrás: http://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2011-03/cp110017hu.pdf