A hazánkat gyászba borító buszbaleset után felmerül a kérdés: a technika vagy az emberi tényező a fontosabb a biztonságos közlekedésben? Mennyiben segíthetik a találmányok hazaérkezésünket?
A busz az egyik legbiztonságosabb utazási eszköz, legalábbis Németországban, ahol például 2012-ben az 5 milliárd buszutasból 3-an szenvedtek halálos balesetet. Az új buszokban ma már az alapvető felszerelések közé tartozik az elektronikus sáv asszisztens, az adaptív tempomat az ABS és ESP mellett.
Nem ritka a borulásvédelemmel ellátott stabil utascella, a kopásmentes hidraulikus kiegészítő fék, és a sebességkorlátozó sem. A buszok műszaki állapotán túl fontos, hogy a vezetők is alkalmasak és képzettek legyenek. Az ő képzésükről az Európai Parlament és a Tanács 2003/59/EK irányelve rendelkezik. A fentieken túl mi utasok is tehetünk valamit a biztonságért: használjuk a biztonsági övet, csomagot pedig csak a csomagtartóban szállítsunk, véletlenül sem az ülések közötti szűk menekülő úton.
Persze nem mindenki utazhat Németországban. A rendszerváltás előtt Csíkszereda táján még járt olyan busz, amelyből a lejtő alján ki kellett szállni, hogy a busz fel tudjon kapaszkodni a hegyre. A világ szegényebb felén más elvárások vannak egy busz iránt, például, hogy épségben keljen át egy vízesésen.
A jelenlegi biztonsági szintű járművek sorozatgyártását százezres nagyságrendben megalkotott találmányok segítették. Ezek történeti áttekintése nem célunk, csupán az egyik legfontosabb biztonsági kellék, a gumiabroncs feltalálására utalunk. Charles Goodyear 1844-ben találta fel a vulkanizált gumit. Ez vezetett az első gumiabroncsok feltalálásához, azonban erre még 50 évet kellett várni. Egy drága Thomson találmány után John Dunlop felfújható kerékpárgumi találmányát mutatta be. A Michelin testvérek 1895-ben szabadalmaztatták első felfújható autógumijukat.
A képen: John Dunlop
Ha ma rákeresünk e három feltaláló név mögött lévő cégek szabadalmaira, akkor konkrét számot nem is találunk az európai adatbázisban, mert 10.000 felett már nem jelez a kereső konkrét értéket. A keresést az "abroncs" szóval szűkítve a Goodyear továbbra is kiveri a számlálót, míg a Michelin 6000 táján, a Dunlop 600 táján áll meg.
Természetesen a megfelelő minőségű gumiabroncsok fontosak, de az igazán súlyos, égéssel járó balesetek olyan okokból keletkeznek, amelyek az autó belső műszaki jellemzőhez kapcsolódnak. Ezt az is mutatja, hogy járművek biztonságával foglalkozó szabadalmi bejelentésből csak a tavalyi év során mintegy 5000 darabot publikáltak, és e találmányok legfőbb célja általában az, hogy megakadályozzák a motorban keletkező tűz üzemanyagtartályba jutását, hiszen az égés a motorban kezdődik, a gyúlékony anyag viszont a tartályokban található.
A Peugeot és a Citroen FR2620392 számú francia szabadalma egy olyan üzemanyagtartályt ismertet, amely érzékeli a jármű borulását vagy balesetét, és ekkor lezárja a tankot, hogy az üzemanyag szivárgását megakadályozza, és ezáltal csökkentse a tűz kialakulásának esélyét. Az üzemanyag tehát a tartályban marad, a lényeg az, hogy ne jusson el a valószínűleg kialakult tűzhöz.
A Saab SE467919 számú svéd szabadalma szintén a járművek tűzbiztonságára irányul. Baleseteknél nagyon veszélyes, ha az üzemanyag-vezeték megsérül, és az üzemanyag a forró motor felszínére folyik, ahol begyulladhat. Ezt megelőzendő, ütközéskor az automatika elzárja az üzemanyag útját, így kisebb eséllyel alakul ki tűz. Ez a változat annyiban jelent fejlesztést az előző szabadalomhoz képest, hogy az üzemanyag útját elzáró szelep lopásvédelmi funkciót is betölt, mivel nyitni csak ellenőrző kóddal lehetséges, továbbá az égések lehetséges okai között leginkább a szivárgással tud megbirkózni.
Az AUDI megoldása is hasonló ötleten alapul, azonban a megoldás részben eltér az eddigiektől. Ebben a rendszerben az üzemanyag egy magas és egy alacsony nyomású pumpa segítségével juthat a motorba a vezetékek rendszerén keresztül. Hogyha a rendszer hirtelen rázkódást vagy borulást érzékel, egy szelep segítségével az üzemanyag áramlását azonnal az alacsony nyomásúra kapcsolja, ezzel csökkentve a tűz kialakulásának kockázatát.
A VOLVO biztonsági rendszere látszik a leginkább megbízhatónak a felsoroltak közül. Míg az eddigi találmányok elsősorban az üzemanyagtartály elszigetelésére épültek, ez azon az ötleten alapul, hogy tűz esetén meg kell szabadulni az üzemanyagtól, lehetőleg úgy, hogy az senki mást se veszélyeztessen, például a tűztől minél távolabb, az úttestre. Ez hatékony megoldás lehet, amennyiben az üzemanyagtartályt még nem érte el az égés.
A HYUNDAI és a KIA amerikai és koreai szabadalma ismét más irányból közelíti meg a problémát. Az ő megoldásuk arról szól, hogy egy olyan anyagot helyezzenek el a motor és az üzemanyag-tartály közé, amely magas hőmérséklet esetén kitágul, és habszerű állagot öltve elválasztja egymástól az autó e két alkatrészét.
Vannak azonban olyan megoldások is, amelyek nem magát az autót vagy annak alkatrészeit, hanem magát az autópályát szeretnék biztonságosabbá tenni, tekintve, hogy az autópályákon bekövetkező balesetek a legveszélyesebbek. A koreai fejlesztésű forgó hengeres szalagkorlát abban az esetben véd, hogyha az autó a korlátnak sodródna. A korláton elhelyezett hengerek könnyű és elasztikus, nehezen sérülő anyagból készülnek, és nagymértékben csökkentik, illetve elvezetik az ütközés erejét.
Látható, hogy a feltalálók nap mint nap azon dolgoznak, hogy biztonságosabbá tegyék a közlekedést. A balesetek számának drasztikus csökkenését sokan az önvezető autók elterjedésétől várják, amelyek terén azonban még sok eldöntendő - morális és technikai - kérdés van.
Ha esetleg nekünk van valamilyen ötletünk, vagy akár már előrehaladottabb műszaki fejlesztésünk, mindenképpen érdemes tájékozódni az oltalmi formákról akár az internetről, akár a szabadalmi könyvből, ugyanis megfelelő jogi védelem nélkül találmányunk szabad préda bárki számára. A megfelelő, szakszerű oltalmat pedig csak tapasztalt szabadalmi ügyvivő képes megszerezni, így megoldásunk levédéséhez mindenképp érdemes szakemberhez fordulni.
További érdekességek a szabadalmak, találmányok világából:
