Az illetékes bíróság vizsgálatra utasította a gazdasági tárcát, hogy állapítsa meg a felelőst - többen az évszázad iparjogvédelmi botrányaként emlegetik az esetet.

Mielőtt bárki kacsának vélné a hírt, meg kell erősítsük, hogy a hír igaz. Ugyanakkor nálunk ilyen nem fordulhat elő. Egyrészt évente csak 700 új szabadalmi bejelentés és 3900 új védjegybejelentés érkezik. Ebből nehezen jön össze a 44.000, még akkor sem, ha a folyamatos bejelentés-csökkenést sikerként állítják be a magyar hivatalnál.

Az eset néhány éve történt, mégpedig Indiában, amikor a hivatal Mumbaiban egy másik épületbe költözött. Pontosan 44.404 védjegybejelentés aktája tűnt el. Az akták már listázva voltak, így szerencsére pótolták a dossziékat oly módon, hogy a jogi képviselőket kérték meg, szkenneljék be saját iratukat és küldjék meg ismét a hatóságnak. Indiában nem digitalizálták az iratokat. A védjegybejelentőket nem érte kár, ugyanis védjegyek esetében nincs olyan követelmény, mint a szabadalmaknál, hogy titokban kéne őket tartani másfél évig.

Ennél nagyobb iparjogvédelmi botrányról még soha senki nem hallott, legalábbis a magyar botrányig. Nálunk azonban e szempontból még rosszabb a helyzet, mint Indiában.

Indiában érzékeny adatok nem váltak hozzáférhetővé, a védjegybejelentések nem titkosak. Nálunk titkos szabadalmi iratok jutottak nyilvánosságra 2012. június 24 - 2013. szeptember 16 között oly módon, hogy az összes friss szabadalmi bejelentés üzleti titkához hozzáférhettek az ipari kémek.

Indiában nem digitalizálták idő előtt az iratokat, nem veszélyeztettek államtitkokat. Nálunk gondolkodás nélkül mindent digitalizáltak és egy lyukas adatbázisba raktak, mielőtt az államtitokká minősítés megtörténhetett volna.

Indiában az incidens után együttműködtek a szakmai szervezetekkel. Nálunk a hibát feltáró szakmai szervezetet próbálták besározni. Tette ezt az a hivatal és a hivatali elnök által felügyelt kamara, amelyik épp köszönettel tartozott volna.

Indiában felszólították az illetékes minisztériumot a felelős megállapítására. Nálunk az ügy szőnyegalásöpréseként a hivatal szabályzata szerinti fő felelőst, Bendzsel Miklós SZTNH elnököt bízták meg vizsgálattal. Mindezt épp a felelős minisztérium (KIM) felelős helyettes államtitkára, Kiszely Katalin tette. Kiszely Katalin a közérdekű bejelentőt sem hallgatta meg, Bendzselnek is csupán több nappal később egy emailt küldött a hiba ügyében. Ráadásul írásban „adta”, hogy az általa felügyelt hivatal szabadalmi törvényét alapfokú tanfolyam szintjén sem ismeri.

Indiában nem marasztalta el az ombudsman - ha egyáltalán van ilyenjük - a hivatalt tömeges alkotmánysértésben, nálunk igen; független vizsgálat ennek ellenére nem indult a felelősség feltárására.

Indiában nem találták meg a felelőst, nálunk viszont - ha lassan is - meg fogják. Az ügyészség bűncselekmény alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen elrendelte a nyomozást.

Bendzsel ellen hivatásetikai vizsgálat indul az ügy kezelése miatt. A szabadalmi kamara elnöke, a danubiás Török Ferenc ellen fegyelmi indul. Az ombudsman egyébként jelentése 19-20. lapján róluk is megállapította érintettségüket, cselekményüket pedig „alkalmasnak ítélte a közigazgatásba, és ezen keresztül az államba vetett bizalom megingatására”.

Ó, te mesebeli India, ha nálad történnek ilyen botrányok még megértő az ember, de nálunk, Európa közepén, negyedszázaddal a rendszerváltás után, meddig maradhatunk következmények nélküli ország?