Áprilisban beszámoltunk arról, hogy ötvenéves mélypontra zuhant a magyar szabadalmi bejelentések száma, és úgy tűnik, az eddigi javító célzatú intézkedések csak nyílt törésre kínálnak sebtapaszt.
A valódi változásokhoz szemléletváltásra és átfogó intézkedésekre lenne szükség az illetékes döntéshozók részéről, akik jelen esetben – meglepő módon – az Igazságügyi Minisztériumban találhatók. Az ügyben a magyar innovációvédelem immár egyik legnagyobb szakmai szervezete, a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület (MSZTE) nyílt levélben fordult Trócsányi Lászlóhoz, amelyet az alábbiakban közlünk.
Tárgy: Negatív spirálba jutott a nemzeti innováció védelme
Tisztelt Trócsányi László Miniszter Úr!
Engedje meg tisztelt Miniszter Úr, hogy Egyesületünk innovációvédelem iránt érzett aggodalmait nyílt levélben ossza meg Önnel. Egyesületünk véleménye szerint a növekvő fejlesztési források csak növekvő innovációvédelmi készség mellett fognak nemzetünk javára hasznosulni, ezért e védelmi terület az eddigieknél erősebb összefogást követel.
A 2. Gyurcsány-kormány óta – a nemzetközi gyakorlattól eltérően – a gazdasági tárca helyett az igazságügyi tárca felügyeli az innovációvédelmet, így bizonyára Önhöz is eljutott, hogy e tevékenység egyik legfontosabb mérőszáma, a nemzeti szabadalmi bejelentések száma 50 éves mélypontjára zuhant a múlt év végére (619 db). Ebből a magyar cégek, egyetemek és kutatóközpontok együttes teljesítménye csupán 185 db. Az ötször nagyobb Koreában az előző mutató 220.000 db volt a múlt évben (mellesleg a Samsung 10 évvel később kezdett TV-t gyártani, mint a Videoton).
De még mindig van lejjebb: ez év augusztus közepéig időarányosan a múlt évinél is kevesebb szabadalmi bejelentés érkezett a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalába. A nemzeti fejlesztés kielégítő védelméhez becslésünk szerint e szám ötszörösére lenne szükség, amellyel még csak a világátlagot közelítenénk alulról. Jogászként bizonyára tudja, a szabadalommal nem védett technológiai innovációt bárki, így egy külföldi versenytárs is szabadon hasznosíthatja.
Bár a magyar fejlesztés – különösen a várható EU-s pénzek fényében – biztató jövő előtt áll, ezzel nem tart lépést, sőt ellenkező irányba halad az Ön felelősségi körébe szorult innovációvédelem. Egyenesen ott tartunk, hogy megkapjuk a fejlesztési forrást, „facsemetét” az EU-tól, azt verejtékkel és a drága magyar földdel termővé fejlesztjük, a gyümölcsöt pedig bárki, jellemzően a szabadalmi szempontból ügyesebb EU versenytárs szüretelheti le. A pénz így „önként és dalolva” azokhoz áramlik vissza, akiktől kaptuk.
A fenti tényszámok alapján talán nem túlzott az a vélekedés, hogy a nemzeti fejlesztés (K+F+I) védelme nem kielégítő. A nemzeti védelmi potenciál csökkenése évről-évre nyomon követhető, míg a világban ezzel ellentétes trend, 10% körüli növekedés tapasztalható. E siralmas teljesítményt az utóbbi években a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala irreleváns adatokkal igyekezett eltussolni, 2014-es sajtótájékoztatójukon például elnökük az európai szabadalmak növekvő számát csapta hozzá a nemzeti adatokhoz. A laikus sajtó így – a magyar fejlesztőket valójában inkább korlátozó jogok gyarapodását – nemzeti sikerként tálalta. Idén már elmaradt a sajtótájékoztató... A negatív nemzeti védelmi spirálból való kilábalás kormányzati elemzést, intézkedések sorozatát, sőt paradigmaváltást kívánna. A teendők csupán egy-egy eleme a szabadalmi elbírálás idejének csökkentése és a szabadalmak bejelentésének, fenntartásának költségelemzése.
Drasztikusan csökkenteni kellene a szabadalmi bejelentések elbírálási idejét
Köztudott, hogy a szabadalmi bejelentések elbírálása évekig tart, addig pedig jogbizonytalanságban vannak mind a magyar fejlesztők, mind azok esetleges versenytársai. Nem nehéz ugyanakkor kiszámolni, hogy az évi 600 elbírálandó szabadalmi bejelentésre mintegy 50 főállású szabadalmi elbíráló esik, ez pedig havonta átlagosan 1, azaz egy darab szabadalmi bejelentést jelent elbírálónként. Egy szabadalmi elbírálást ugyanakkor két nap alatt el lehet(ne) végezni. Más országok szabadalmi elbírálói gyakorlatilag azonos feladatot, szakmailag sokszor elismertebb színvonalon végeznek. Egy elbírálónak Koreában átlagosan havi 20 szabadalmi bejelentést kell elbírálnia, az Európai Szabadalmi Hivatalnál pedig 10-et.
A magyar szabadalmi elbírálónak a szabadalmi elbíráláson és a K+F minősítésen kívül gyakorlatilag nincs más munkaköri feladata. Ugyanakkor az egy főre eső havi kb. másfél K+F minősítés sem vesz igénybe havi 2 napnál többet. A szabadalmi hivatal szingapúri vállalkozási tevékenységére még így is maradna elbírálónként havi 3 hét, így jogos elvárás, hogy a magyar szabadalmi ügyintézés élvezzen prioritást.
A fentiek alapján indokolt elvárás a szabadalmi bejelentések elbírálásának jelentős gyorsítása.
Rezsicsökkentésre lenne szükség a szabadalmi védelmek elnyerése területén
A szabadalmi bejelentések legfontosabb költségtényezője a szabadalmi ügyvivői munkadíj, amelyet sok fejlesztő, feltaláló nem tud megfizetni. Ez szabadáras díj, kormányzati részről viszont elsősorban a hatósági díjak áttekintése lenne indokolt. Értékelendő, hogy magyar természetes személyek 50 % kedvezményt kapnak e díjból, ugyanakkor épp a kedvezményre nem jogosult magyar kisvállalkozók azok, akik nagyobb eséllyel hoznak létre megvalósulásra, így nemzeti hasznosulásra képes terméket, és épp az ő szabadalmi bejelentéseik száma minimális (évi 100-as nagyságrendű).
Egyesületünk áttekintette a legnagyobb anyagi terhet jelentő szabadalmi fenntartási díjakat. Megállapította, hogy az elbírálási idő alatti első két évben hazánkon kívül alig van ország, amely fenntartási díjat szed. A szabadalmak átlagos fenntartási ideje Európában 12 év, világszinten pedig mintegy 15 év. Az első 15 évet tekintve az EU-ban Magyarországon kell a legmagasabb szabadalom-fenntartási díjat fizetni. Ez semmiképp sem szolgálja az innovációvédelem ösztönzését.
Rezsicsökkentésként megfontolandónak javasoljuk az 1-2. évi fenntartási díj eltörlését, és a kutatási jelentések automatikusan 6 hónapon belüli ingyenes, kötelező elkészítését. Javasoljuk a többi fenntartási díj néhány százalékából egy biztosítási jellegű „jogérvényesítési alap” létrehozását, amelyhez a szabadalmi jog sértettje fordulhatna egy önrészen felüli költségigénnyel. A szabadalmi bitorlási perek ugyanis igen költségesek, és nem sokat ér az a szabadalmi jog, amelynek – forráshiány miatt – nem lehet érvényt szerezni.
Pályázat
A napokban megjelent iparjogvédelmi pályázat örvendetes, ugyanakkor a fenti képet érdemben nem befolyásolja. A legtöbb fejlesztőt adó Közép-magyarországi régió szereplői nem pályázhatnak. A pályázatok megírása bonyolultabb, mint korábban, ugyanakkor a korábbi kedvezőbb pályázat (2012-13) sem tudott önmagában változtatni a negatív folyamaton.
Bízunk benne, hogy Miniszter úr nyitott az innovációvédelmi problémák áttekintésére, és a felvetések megfontolására.
