Az amerikai szabadalmi és védjegy hivatal, a USPTO (United States Patent and Trademark Office) kifejezetten gyerekeknek szóló oldallal próbálja felhívni a kis lurkók figyelmét egyrészt a feltalálás örömeire, másrészt a visszaélésekkel való problémákra.
Az itt elérhető site egy vezetői köszöntővel indul. Tudtuk-e, hogy 2009-ben minden percre egy szabadalom jutott, s minden második percben egy védjegyet jegyeztettek be? David Kappos, a USPTO feje azt hangsúlyozza ki, bárkiből lehet feltaláló: lehet, hogy épp Te leszel a következő.
A honlap valóban gyerekbarátra lett kialakítva. A szabadalmak és védjegyek világát kérdéseken és válaszokon keresztül bemutató, felnőttek számára is hasznos és érdekes információk mellett sok játék is található a honlapon. Ezek mind a feltalálók világát próbálják közelebb hozni a gyerekekhez, megismertetik őket a szabadalmak-védjegyek történetével és azokkal az alapvető információkkal, amelyek minden kis jövőbeni feltaláló számára elengedhetetlenek. Megtudhatjuk, kié volt az első szabadalom az Egyesült Államokban (a szappankészítő Samuel Hopkinsé, 1790-ben), fordulhat-e az ötéves gyermekünk szabadalomért a hivatalhoz (természetesen), vagy éppen hány dolgozója van ma az amerikai szabadalmi és védjegy hivatalnak (kb. 7000).
A honlap igen szórakoztatóra sikerült. Az egyik menüpont alatt zenei védjegyeket (dallamokat, hangeffekteket) hallgathatunk. A Be a Patent Detective! (Légy szabadalmi detektív!) menüpontban a feltaláló neve, szabadalmi szám és kulcsszavak alapján is rá lehet keresni a szabadalmakra – például azokra a játékokra, amelyekkel mindennapjaikat töltik a kis lurkók.
A honlapon kiemelt szerepet kap a kalózkodás problémájának bemutatása. Különböző, a mindennapi életből vett példákon keresztül mutatja be, mi számít visszaélésnek, lopásnak; kit és hogyan sérthetünk meg a szerzői jogok semmibevételével. A honlap nagy erénye, hogy ahelyett, hogy a gyerekek „szájába rágná”, mit szabad és mit nem, inkább gondolkodásra készteti őket, megpróbál interaktív lenni.
Bár nyilvánvalóan dőreség összehasonlítani a két országot (már csak a méretbeli és anyagi lehetőségek miatt is), de azért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne fejleszteni a magyar gyerekek ilyen téren való fogékonyságát. Ugyan van néhány kimagasló géniuszunk (Rátai Dani neve szerintem sokaknak mond valamit), de azt hiszem, iskolarendszerünk még mindig túlontúl a sematikus tananyag elsajátítására képessé tevő „készségeket” fejleszti, semmint a kreatív, teremtő, újat létrehozó gondolkodást. Ideje lenne nálunk is lebontani, átalakítani ezeket a dolgokat, s minél inkább inspirálni, megszólítani akár a legfiatalabb korosztályt is.
