Korábban már foglalkoztunk a feltalálók hét halálos bűnével: az egyik probléma, ami egy találmány kapcsán felmerülhet, hogy senkinek sem kell. Az alábbi összeállításban a kedves Olvasó olyan találányokról olvashat, melyek első hallásra-olvasásra talán ugyancsak haszontalannak tűnhetnek, de ha jól belegondol az ember, ezek a szerkezetek és a gyökerüket képező gondolatok mégiscsak hozzájárulnak a világ és az emberiség jobbá tételéhez. Ha másként nem, hát az általuk okozott derűs percek segítségével. 

Kígyósétáltató rendszer

Összeállításunk egyik legismertebb darabja a hüllőtartók életét könnyíti meg. Mindazok, akiknek eddig gondjuk volt több méteres kígyójuk megsétáltatása, most fellélegezhetnek: Gene Quinn találmánya a megoldás.

Maga az elgondolás nem túl bonyolult, gyakorlatilag egy vékony nyakra illeszthető pórázról beszélünk, amivel egy kellően bátor és pofátlan ember nyugodtan sétálhat a Dunakorzón vagy a Váci utcán. Érdemes megfigyelni, hogy a szabadalmi igénybejelentésben Quinn nemcsak a pórázt és a nyakörvet, hanem a kígyót és a szerencsés gazdit is megjelölte, nehogy bárkinek kétségei legyenek, ki sétáltat kit.

Maga a nyakörv állítható, Quinn gondolt arra, hogy a kígyók táplálkozástól függően változtatják méretüket. Külön érdekesség, hogy a szerkezet következő szériája tartalmaz-e valami szájkosár félét. Mert ugye egy pápaszemes kobra esetében nem attól félünk, hogy ránk ugrik, másfél méterével és egy kilójával összeroppant minket, hanem hogy a metrón, sétáltatás közben a bokánkba kíván harapni. A kétség a másik viszonylatból is igaz: egy többméteres boa pórázon ugyanúgy ki tudja szorítani belőlem a szuszt. És akkor még a köpködő mérges kígyókról nem is beszéltünk.

Képzelt barát

Következő versenyzőnk egy nem létező őrző-védő barát az anyósülésre. Az ismeretlen és eleddig kideríthetetlen nevű feltalálónk egy egyszerű tároló alkalmatosságot álmodott meg a sofőrülés mellé, ám az isteni kreativitást nem lehet feltartóztatni. A pohár-, toll-, telefontárolóból nemsokára egy életnagyságú rendőrbábu lett.

A működési elv igen egyszerű. Az alaphelyzetben a szőke, pirosgalléros fiatal hölgyemény autóját üldözőbe fogja pár tagbaszakadt, rosszarcú, deviáns elem, ám ő nem esik kétségbe, használni kezdi a barátját. Először a gép aljába szerelt telefonon fiktív hívást kezdeményez (hogy miért, senki ne kérdezze, megfejthetetlen), majd pedig a gépből feltűnik egy mogorva arcú, bajszos-napszemüveges rendvédő, ami megijeszti a szervezett bűnözéshez és tűzpárbajokhoz szokott banditáinkat.

A szerkezet, érthető okokból, nem került tömeggyártásba. Pedig lenne benne fantázia. Kiadható lenne a New Party Edition, jóképű szőkeherceg bábu a lányka mellé, direkt exek bosszantására, de kelendő lehetne a Granny Edition is, ha kedvesünket azzal az indokkal ráztuk le, hogy egész nap a nagyit fuvarozzuk. Ha pedig védekezni kell, jóval hasznosabb volna beszerezni a Brutal-Commando Editiont, ami életnagyságú Stallone, Schwarzenegger és Van Damme bábukat fúj fel a kocsi hátsó ülésén és az egész környéken.

Csókmaszk

Személyes kedvencem. Ez a no comment típusú találmány a missouri-i illetőségű Deloris Grey Wood szüleménye, akinek célja minden kétséget kizáróan a világ fertőzésügyi helyzetének jobbítása volt, ám eredménye csak egy jóízű kacaj lett.

Ez lényegében egy légycsapó, aminek csapkodós részét, roppant romantikusan, szív alakúra képezték ki. A szívecskét egy vékony, ruganyos membrán réteg fedi le, ezen át kell érintkezniük az ajkaknak. A membrán megállítja a különböző nyállal terjedő vírusokat és baktériumokat, biztonságos élményt nyújtva azoknak, akik hosszan szeretnék élvezni párjuk ajkának műanyagízű, szintetikus érintését.

Olyan, mint zokniban lábat mosni, tartja a köznyelv, hát erre nem lehet jobban kitalálni. Talán a tűzoltóruhában napozni, vagy a csukott szemmel világot látni lenne jó analógiája a helyzet abszurditását bemutató frázisnak. Tudom, hogy nem illik nevekkel viccelődni, de hát nomen est omen, olyantól, akit szürkének is, meg fának is hívnak, teljesen elfogadható, ha ötvözi szülőföldjének bigott puritanizmusát a szexuális szabadság korának végtelen paranoiájával. Nem véletlen, hogy a találmányát nagyjából csak ő maga használja, meg talán az a szerencsétlen, akit a férjének hív.

Agyrezgető

A japánoknak mindig vezető szerepük volt a kicsi, drága ámde teljesen haszontalan találmányok egyre táguló piacán, ez a szerkentyű is csak a lezsibbadt agyú, heti 80 órát dolgozó csinovnyikoknak lesz ideális. A Brain Buzzer működését sem kell túlmagyarázni, lágyan a fogaid közé helyezed a sörte nélküli fogkefét, megnyomod a gombot, és lecsukott szemmel élvezed, ahogy a cucc úgy összerázza a fejed, hogy elmúlik az álom. Elaludni pedig pont azért nem tudsz, mert negyed óráig kóvályogsz, mint akit tarkón csaptak egy péklapáttal.

Nem sikerült adatot szereznem arról, hogy vajon gyártják-e ezt a kütyüt, de nem lepődnék meg, ha a Távol-Keleten lenne benne pénz. Élelmes magyar utasok könnyen helyettesíthetik a készüléket, miközben az elv ugyanaz marad: tessék csak ráharapni a buszon kapaszkodóra, hasonló lesz az élmény. Ilyesmi elven működik a fogak-kés-konnektor hármas is, rusztikus környezetben pedig a legközelebbi kocsma egyik asztallapjának harapdálását, esetleg házak szélének csócsálását tartom jó megoldásnak.

Evés ellenes maszk

Ezt a csodát is egy amerikai asszonyság rakta össze, név szerint Lucy L. Barmby, aki ezzel a módszerrel kívánta meggátolni magát és rokonságát a temérdek evésben. A szabadalmi leírásban büszkén megemlítette, hogy szerkezete nem gátolja sem a beszédet, sem a légzést, pillekönnyű, és garantáltan távol tartja a falatokat a gyomortól.

Művét boldogan felajánlotta kórházi ellátásra, ott is sikerrel alkalmazhatják azoknál, akik például felállni sem tudnak a súlyuktól. Talán nem véletlen a kórházi párhuzam: a maszk első látásra egy pszichiátriai zártosztályra emlékeztet, és amennyiben otthonosan mozgunk a filmkultúrában, Hannibal Lecter arca sejlik fel előttünk egy egészen hasonló maszkban.

A műnek ugyanakkor van pár problémája, amivel Ms. Barmby nem számolt. Ahogy a képen jól látható, a jobb halántéknál egy lakat csukja az egészet. Namost ha más teszi ránk a maszkot és a kulcsot eldugják előlünk, még működhet is. De ha valaki fel akarja magára tenni, majd ettől várni a zabamentes napokat, ugye nem kell elmagyarázni, mért fog nagyot csalódni.

Távirányítású ló

Senkit ne tévesszen meg a cím, az ismeretlen feltaláló nem a lovat szabadalmaztatta, csak a távirányítóját. Ahogy fejlődik a technika, az emberiség, legalábbis annak nyugati része egyre lustább, egyre kevesebbet akar mozogni, dolgozni, egyedül élni, akar többet és többet. Milyen hasznos lett volna ez a találmány mondjuk a sötét középkorban, mennyi munkát levett volna az egyszeri paraszt válláról, de hiába, a haladás szüli a kényelmet, a modern világ terméke a távirányítású ló.

A szerkezet, mint a zseniális dolgok jó része, megint pofonegyszerű. A paci hátára nyereg helyett egy karokkal ellátott gépet szíjaznak fel, ami irányítja a gyeplőt, s ezen keresztül magát a lovat. Így kiküszöbölhető, hogy minden ló irányítására elpazaroljunk egy egész embert, elég az, ha az ember az árnyékban üldögélve nyomogatja a távirányítót. Lehetséges persze több távirányító rendezése egy nagyobb szerkezetbe, keverőpultszerűen mozgatva tucatnyi lovat. A többi találmányunkkal ellentétben ennek a szerkezetnek még gyakorlati haszna is van, ám használata nem terjedt el. A technika ritkán veszi figyelembe az élőlényeket, s talán pont ezért az élőlények előszeretettel feledkeznek meg a technikáról. A lovaknak a gyeplő csak az információt szállítja, kell hozzá egy lovas is, aki dominál a ló fölött.

Kutyaesernyő

Ismét egy kiváló példa arra, amikor a technika, főleg az azt használó buta ember megfeledkezik rajongása tárgyáról. Nem hiszem, hogy Antoine Celess házikedvence annyira finnyás lett volna, hogy gazdájának eszébe jutott egy ilyen rettentő alkotás. Jung azt mondta, hogy a gyermekekre a legnagyobb veszélyt a szülő meg nem élt élete jelenti. Ennek analógiájára kijelenthetjük, hogy Antoine Celess elég gyakran megázott gyermekkorában, hogy képes volt ráerőltetni ezt minisátrat kutyájára.

Először is rácsatlakoztatunk egy hordószerű gyűrűt a kutya testére, jó szorosan ugye, hogy ne lifegjen, aztán a gyűrűre csatlakoztatunk egy teleszkópos rudat, amire felpakoljuk magát az esernyőt. A kutya fejénél lukak vannak az ernyőben, a szabadalmi leírás szerint azért, hogy a kutya lásson. Remélni tudom csak, hogy aránytalanul kevés lukat tüntettek fel a képen, ezen a 6 lukon szó szerint az orráig sem lát.

Jó lenne élőben, működés közben látni az ernyőt egy valódi kutyán. Elképzelésem szerint a kutya először vonyítani fog, amikor szorosan ráerőltetik a gyűrűt, utána megrogy, amikor felrakják a rudat és az ernyőt, majd egyszerűen megőrül, amikor az orra előtt 1 centire egy nejlonfal lengedezik, ami eltakar mindent. Úgy hiszem, hogy az életről leszoktatott, tíz centis patkány-kutyákon kívül egy fajta sem tűri meg ezt magán. A kis vakarcsokat meg úgyis a lakásban tartják.

Sajttal töltött cigaretta

Stuart M. Stebbings érdekes hangulatban lehetett, amikor kitalálta a sajttal töltött cigit. Állítása szerint az 1966 óta használt szűrők nem fognak fel elég kátrányt és szénmonoxidot, amik ugyebár a legkárosabb gázok, amik csak kijöhetnek egy cigarettából. Stebbings úr azonban nyilván az egészséges, környezettudatos élet híve, ezért szűrő helyett sajttal készítette el saját szálját.

Aki dohányos, akár ki is próbálhatja. A szabadalmi leírás szerint csak kemény sajttal működik a dolog, lágyabbakat nem érdemes próbálni. Még egy ésszerű megkötéssel élhetünk: lehetőleg ne Roquefort-t vagy Cheddart tömjünk bele azonnal, próbálkozhatunk mezei trappistával is. Az első próbák után azonban szabadon lehet kísérletezni, hogy melyik sajtkülönlegesség hozza ki jobban British American Tobacco, vagy a Philip Morris dohányainak egyenízét.

Topolay Gábor

Források:

http://www.bpmlegal.com/weird.html  
http://www.invention-protection.com/ip/inventor_resources/interesting_patents.html  
http://amazingdata.com/8-totally-absurd-inventions-ever-patented/
http://urbantitan.com/10-starnge-and-funny-patents/