Nemrég előkerült a világunkat gyökeresen megváltoztató találmány, a repülőgép szabadalmi irata. Ez alkalomból a repülést, mint az emberiség történetének meghatározó elemét vettük górcső alá.
Csaknem átláthatatlanul bonyolult, de tagadhatatlanul fejlettebb és felvilágosultabb modern világunk felépülését többek között az tette lehetővé, hogy ahelyett, hogy a tudást egy-egy terület szakértői a sírba vitték volna magukkal, vagy szóban adták volna tovább tanítványaiknak, papírra vetették, lehetővé téve, hogy potenciálisan az egész világ okuljon belőle. A legkorábbi írott dokumentumok több ezer évvel ezelőttről származnak és az emberi gondolatok lejegyzése azóta is mindvégig a fejlődés kulcseszközének bizonyult. A könyvek drágaságával és az írástudás alacsony szintjével jellemezhető ókorban egyetlen könyvtár is hatalmas vagyont képezett, nemcsak a benne elhelyezett iratok értéke és ritkasága, hanem azon előny miatt is, amelyre a felhalmozott tudás hasznosításával egy-egy város szert tehetett. A tudás dokumentálása és archiválása a középkorban kolostorokban folytatódott, végül az információs társadalom beköszöntével korábban soha nem látott szerepe lett. A világ fejlettebb felén minden országban tucatszámra találunk iratok tárolására létrehozott intézményeket. Eme orbitális mennyiségű információ raktározása és rendezése viszont gigászi vállalkozás, amely a 21. századra számítógépes technológia nélkül már nem lenne lehetséges. Akár emberi hiba, akár az archívum végtelen terjedelme legyen a felelős, minden kifinomult szervezési rendszer és modern technológia ellenére ma is tudunk olyan dokumentumokról, melyeket szemlátomást elnyelt a rendszer. Mindeddig a felbecsülhetetlen értékű találmány, a világot gyökeresen megváltoztató repülőgép szabadalmi irata is ezek közé tartozott.
A repülőgép jelentősége
A repülés valószínűleg az emberiség hajnala óta foglalkoztatta a fantáziánkat. Aligha akad ember, aki álmában így vagy úgy ne repült volna. Bár a polihisztor Leonardo da Vinci (akinek zsenialitása számtalan magával ragadó, ha komolyan nehezen is vehető sci-fibe illő elméletet szült már) a reneszánszban már elkészítette az első helikopter tervét, a modern repülőt csak 1903-ban alkották meg az amerikai Wright testvérek. A vízi és a szárazföldi közlekedéssel ellentétben a levegő viszonylag alacsony sűrűségének köszönhetően a közegellenállás az előbbieknél nagyságrendekkel kisebb, ami addig soha nem látott sebességet tett lehetővé.
Az első repülőgépekkel való felemelkedés valóban halált megvető bátorságot igényelhetett. Nyilvánvaló, ám fontos különbség a repülő és a hagyományos közlekedési eszközök között, hogy bár az utóbbiak is lerobbannak, ez nem jár az utas azonnali halálával. A repülőgépnél ezzel szemben a felszínhez közel csak a motor akadályozza meg, hogy a jármű és utasa rövid úton a gravitáció áldozata legyen. Ami pedig elromolhat, az el is romlik. Azt persze jegyezzük meg, hogy a több évtizedes fejlesztések eredményeként megvalósult modern repülőgépeken semmi okunk úgy viselkedni, mintha a Wright testvérek prototípusának hátsó ülésén utaznánk.
Ahogy az lenni szokott, az emberi kíváncsiságon és kalandvágyon túl a két egymást szorosan követő világháború is lelkesen besegített a repülőgép fejlesztésében. A repülőgép gyökeresen megváltoztatta a hadászatot, mivel felhasználóját több kulcsfontosságú előnyhöz jutatta: a gépek sebességben magasan verték a vízi és szárazföldi járműveket, az éj leple alatt láthatatlanul közlekedhettek, lehetővé tették az ellenség állásainak gyors és alapos felderítését, valamint a bombák pontos, gyors egymásutánban való ledobását. A repülőgép hadászati jelentőségét az a tény is alátámasztja, hogy a II. világháborúban aratott győzelmet a szövetségesek nem kis részben a radar kifejlesztésének köszönhették.
XXI. századi vívmányok
Több mint egy évszázaddal később, a hadi repülők napjainkban az X-aktákat idézik UFO-kat megszégyenítően könnyed és fürge mozgásukkal. Példának okáért a dollármilliókat érő és pontosan ennyi komolyságot árasztó Northrop B-2 Spirit vagy F-22 Raptor puszta látványától is megfagy az emberben a vér. A csúcstechnológia bizony nem olcsó, és a hasonló árcédulájú játékokban extravagánsan dőzsölő amerikai hadvezetés a Raptor elnevezés mellett egyértelműen John Hammond „Nem spóroltam semmin!” mottóján is osztozik a Jurassic Parkkal.
Hamarosan?
Az utasszállító gépek világában pedig új csillag van születőben. Az 1976-ban bevezetett lenyűgöző szépségű Concorde repülőgép Concorde Mark 2 névre keresztelt utódjának az Airbus már benyújtotta a szabadalmi kérelmét. A meglehetősen gyermeteg külsejű szuperszonikus gép az eleganciát leszámítva mindenben veri az elődjét.
Régi és új - utóbbi mintha a Kacsamesékből lépett volna elő
A retrofuturisztikus Concorde Mark 2-ban bár egyelőre csak 20 utasnak van hely, teljesítményében messze felülmúlja a 76-os verziót. Legfeltűnőbb jellemzője, hogy a szabadalmi irat szerint akár a megdöbbentő 4000 km/h-s sebesség elérésére is képes. E kivételes teljesítmény több tényező összjátékának az eredménye. Ahogy az egyelőre számítógép által generált képen láthatjuk, a gép háromféle hajtóművel van felszerelve. A szárnyak alatt torlósugár-hajtómű, a törzsön turbó-sugárhajtóművek, a faron pedig rakétahajtómű található. A szárnyak végén található "uszonyok" (szárnyfülek) a szárnyvégeken keletkező örvények energiáját hasznosítja.
Az egy felszállással kb. 8800 km-es távolság megtételére képes gép ezen felül több, mint 30 km-es magasságban közlekedne. Talán ez utóbbi tulajdonsága kecsegtet a legtöbb izgalommal, hiszen a sztratoszférának ez a rétege már az űr peremének tekinthető. E magasság elérése két fázisból áll. A gép a turbóhajtóművek segítségével emelkedik el a földtől, a 30 km-es magasságba viszont szinte függőleges helyzetben, a rakétahajtóművel jut el. Ennek köszönhető az is, hogy a gép által gerjesztett hangrobbanás energiája vízszintesen szétszóródva kisebb lesz. A kívánt magasság elértével a pilóták leállítják a rakétahajtóművet és a gép vízszintes helyzetben a torlósugár-hajtóművek segítségével folytatja útját. Végül az úticél közeledtével a repülő megint csaknem függőleges helyzetben megkezdi leereszkedését. Ezen a ponton felmerül az a kérdés, hogy a meredek szögben való fel-és lejutással járó idegi terhelés meghiúsíthatja-e a Mark 2 modell elterjedését. Annyi kimondható, hogy az ijedősök jobb, ha nem vállalkoznak erre az útra.
Kilátás 30 km-rel a föld felett
Mindent egybevetve, ha az elképzelés nem is problémamentes, az első Concorde forgalomból való kivonását eredményező iszonyatos 2003-as párizsi légi katasztrófa árnyékában a fejlesztők elszántsága valóban tiszteletre méltó.
Repülés régen és ma
A repülés az 50-es 60-as években kezdett elérhetővé válni a szélesebb közönség számára, és tekintve, hogy a fontos, folyton világot járó emberek éltek vele leginkább, hamar a luxus egyik legdivatosabb jelképévé vált. Ekkor az utasokat még buszok vitték ki a repülőhöz, melynek a bejáratához lépcsőn mentek fel. Manapság biztonsági okokból nincs megengedve, hogy az utas kénye-kedvére kóboroljon a reptéren. A gép bejáratáig csak minimum fél órás teremről-teremre való vándorlással tudunk eljutni, túlméretezett porszívócsőre emlékeztető alagúton át, melyen áthaladva sosem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy valóban a Londonba, és nem pedig a Pekingbe induló gépbe próbálunk beszállni.
A biztonsági intézkedések korlátlan szaporodása viszont jelentős presztízsveszteséggel járt. A fejlett világban - különös tekintettel a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Hivatal (TSA) sújtotta USA-ra - a repülés iránti rajongás nem csak a közlekedési forma hétköznapivá válása, hanem az utóbbi évtizedekben vele járó kényelmetlenségek miatt is - többek között a mágnesvonat népszerűségét növelve - alábbhagyni látszik. A vélt vagy valós terrorfenyegetettség miatt a repülőtér hangulatát nem a kalandvágy, hanem a nyugtalanság határozza meg. Ajánlott például, ha nem felejtünk el időben megválni minden olyan hétköznapi tárgytól, amely akár csak a megrögzött üldözési mániások túlfűtött képzeletében képes lehet robbanószer tárolására (ha önként nem tesszük meg, felfedezésükkor az ellenőrző személyzet szigorú képére, illetve határozatlan intervallumú késésre készüljünk fel). A fémdetektorok és a jó öreg letapizás motozás mellett a TSA arzenálját például a nemrég bevezetett egész alakos sugárzó testszkenner is bővíti.
Tudjuk, hogy rejtegetsz valamit
S ha mindez nem lenne elég, új és egyre súlyosbodó probléma van a láthatáron. A költséghatékonyságot szem előtt tartó keskeny üléseken két kisebb formátumú modern amerikai is alig fér el egymás mellett, minek folytán a „gyengéket” az esetenként 10-12 órás utakon szomszédjaik lassan, kínok közt összeroppantják. Legyünk erről bármilyen véleménnyel, az Airbus már benyújtotta kérelmét egy új, mindenre felkészült ülésrendszer szabadalmaztatására, még ha amíg nem muszáj, nem is fognak hasonlót beszerelni.
A legbiztonságosabb közlekedési forma?
A kényelmi szempontok mellett ejtsünk néhány szót a biztonságról. Valószínűleg mindannyian hallottuk már, hogy a repülés a legbiztonságosabb közlekedési forma, s a statisztikák valóban ezt támasztják alá. Ha a pilótákkal bármi történik, az egyre fejlettebb robotpilóták el tudják vezetni a gépet, tekintve hogy a munka nagy része alapesetben is a számítógépekre hárul. Ettől függetlenül a fejlett országokban a leendő pilótákkal szemben továbbra is komoly elvárásokat támasztanak. A modern helymeghatározó rendszerek a nagyobb légi forgalom ellenére is minimalizálták annak az esélyét, hogy a gép bármivel összeütközzön. A pilótafülkét az utastértől elválasztó új ajtókon semmi sem hatol át, az ülések anyaga és a fali szigetelés pedig korlátozzák a tűz terjedését. Vészhelyzet esetén a padlón futó világító csíkok kigyulladnak, segítve a kijárathoz való eljutást. Fontos emellett megjegyezni, hogy a statisztikák sok nem halálos kimenetelű szabálytalanságot is a balesetekhez sorolnak.
Legfőképpen viszont, mi értelme félni, amikor két ember közé beszorított, mozdulni is alig képes helyzetünkben igen keveset tehetünk a sorsunkért, pláne mikor ennek megvan az az előnye is, hogy mi nem szúrhatunk el semmit. Van azonban egy komoly bökkenő: ha valóban „kényszerleszállásra” kerül a sor, a speciális ülésnek, biztonsági övnek és oxigénmaszknak köszönhetően jó eséllyel túléljük a becsapódást. Elgondolkodtató azonban, hogy odakerülve nem épp az ellenkezőjét kívánnánk-e. Mikor a darabokra tört gépben feleszmélve azt hisszük, ennél rosszabb már nem jöhet, számítsunk arra, hogy a karambolt szenvedett autóval szemben a repülőgép előszeretettel gyullad ki. Ezt látva végképp készek vagyunk életünk legrosszabb napjának véget vetve elhagyni a helyszínt. Csak épp meglehet, hogy a saját lábunkon hogy nem fog menni. The End.
Kevés dolog fejezi ki olyan erőteljesen a magas emberi törekvések szertefoszlását, mint a porrá égett, füstölgő fémhulladékká változott néhai repülőgépek látványa. Matematikai szempontból legbiztosabb, ha soha nem ülünk repülőgépre. Az, hogy mégis így teszünk viszont bizonyítéka egy másik törekvésünk sikerének: azon elhatározásnak, hogy nem engedjük, hogy életünket a félelem uralja.
Ha egyéb találmányok is érdekelnek, olvasd el cikkeinket:
Ha az érdekel, hogy miért nem váltották még le a botrányt botrányra halmozó szabadalmi hivatal elnökét, olvasd el ezt a blogbejegyzést, és kérdezd meg a minisztert. Ha az érdekel, hogyan védhető egy találmány, mindenképpen ajánljuk figyelmedbe a Találd fel magad, avagy a siker szabadalma című könyvet, amely célja, hogy mindenki számára érthető módon kalauzolja az olvasót az innovációvédelem szerteágazó ösvényein.
