Az önvezető autó egyre forróbb téma, hiszen amellett, hogy hatalmas jövedelmezőséggel kecsegtető üzlet, gyökeresen változtathatja meg az emberiség mindennapjait az egészen közeli jövőben. De hogyan állnak most a legmenőbbek a fejlesztéssel, és miért jó ötlet a Google szerint, ha az ember ütközéskor bogárként a szélvédőre tapad?
(Vagyis technikailag a motorháztetőre, lásd később.)
A Google szerint jobb, ha az ember ott marad, ahova került ütközéskor
Az önvezető autók jelentőségét a jövő gazdaságában még maga a Orbán Viktor is elismerte. Ha pedig a taxisok és az uberezők egy éven át tartó élet-halál harcára gondolunk, hamar kiderülhet, hogy a sok hűhó csupán néhány évnyi bevételért folyt. Az országok egymást tiporva versenyeznek az önvezető autók bevezetéséért, így megjelenésük szinte garantált. Ez viszont masszív szociális problémákat eredményezhet, hiszen a vezetés sokak megélhetését biztosítja, és csak remélni lehet, hogy ez az igen széles réteg képes lesz majd más szakmákban elhelyezkedni.
Egy kocsi persze nemcsak praktikus célokat szolgál: a felnőttek körében gyakran az önkifejezés eszköze, státuszszimbólum is - ehhez képest ez a cukiság inkább az óvodás korosztály szívét ejtené rabul. Fölöttébb gyanús, hogy azért adták a járműnek ezt a szeretetreméltó, ártatlan dizájnt, hogy az önvezető autókkal szemben kétségeket fenntartó emberek szívét meglágyítsák.
A cukiságok viadala: Google autó kontra koala
Többségünk minden rossz érzés nélkül ül be az autóba: miért lenne bármi baj, elvégre nem nehéz kikerülni egymást. Csak ahogy ennek ellenére időnként előfordul, hogy gyalogosan beleütközünk valakibe (pláne, ha bosszantó turistaként olyan helyen akarunk önfeledten bámészkodni, amely a helyiek számára mindössze a lélekölő napi ingázás helyszíne), úgy az autóbalesetek túlnyomó többségét is ugyanez az emberi figyelmetlenség okozza. A mozgó objektumok súlya és sebessége viszont az utóbbi esetben halálos elegyet képezhet. A leglehangolóbb az autózásban, hogy nem számít, mi mennyi gondot fordítunk az elegendő pihenésre, autónk műszaki állapotára, és az óvatos közlekedésre, mindez nem fogja megakadályozni azt, hogy más felelőtlenségét elszenvedjük. A világ tele van kialvatlan, multitaskingoló, agresszív, hanyag, adrenalin-, alkohol- és drogfüggő emberekkel, és sokan közülük vezetnek is. Az önvezető autó előnye ezzel szemben, hogy ha jelenleg ugyan még nem tökéletes sofőr, legalább 100%-ban az útra figyel.
A felmérések szerint azonban egyelőre semelyik korosztály nem bízna rá magát teljes mértékben önvezető autóra. Érthető, hisz mindenki hallotta már statisztikákat, mennyire veszélyes valójában a közúti közlekedés, arról nem is beszélve, hogy megszoktuk, hogy a hétköznapi használatra tervezett számítógépes eszközök lefagyhatnak vagy elromolhatnak. Szerencsére a fejlesztésben élen járó Google autójának jelenleg engedélyezett sebességénél (40 km/h) meghibásodás esetén még a kiugrás is megfontolható opció.
A híradások szerint a Google autója nagyon óvatosan vezet, ami nem meglepő, hisz ma az önvezető autók által okozott bármilyen incidens médiaszenzáció lenne – mint ahogy ez a Tesla esetében történt. A termék eladásának szempontjából a baleseteket legalább arra a minimális szintre kell szorítani, amíg az önvezető autók el nem terjednek, és az emberek hozzájuk nem szoktak. A Google a fogyasztó aggodalmait semmibe véve egyelőre nagy magabiztossággal állítja, hogy ha kormány és pedálok is maradnának a kocsiban, az csak arra lenne jó, hogy az ember elszúrjon valamit, amit a szoftver jól megoldott volna. Hízelgő.
A Google szerint így lenne a legtöbb hasznod a vezetés során.
A dugók talán elkerülhetetlenek lesznek, de szerencsés esetben, ha az elektromos autók elterjednek, a közlekedés kevesebb zajjal és légszennyezéssel fog járni. Tiszta energia hiányában viszont az önvezető autó alapvetően még egy szög lesz az egészségünk és az eddig megszokott klíma koporsójába. Lehetővé tenné mindenkinek, aki ma nem vezethet, hogy a másokkal való együttműködést megspórolva önállóan induljon el. Így például egy jólszituált amerikai középiskolás nem lenne rászorulva arra, hogy egy felnőtt munkába menet kitegye az iskolánál, hanem elindulhatna egyedül, szülei pedig 15 perccel később, vagy amikor elkészültek. Az, ha a jövőben már nem kellene az utazást a fenti módon megszervezni, radikálisan megnövelné az autók számát. Mindazok, akik eddig nem vezethettek – gyerekek, idősek, különböző fogyatékkal élők – csatlakoznának az autózó társasághoz.
Ez alapján lehet, hogy sokan szívesebben látnák az önvezető autók helyett azt, ha az emberek a kelet-ázsiai metropoliszokhoz hasonlóan nyugaton is megbarátkoznának a tömegközlekedéssel. Ahogy az alábbi képek illusztrálják, a tömegközlekedésnek nem kell feltétlenül kényelmetlennek vagy piszkosnak lennie.
Metró Szingapúrban
Ugyan kikapcsolódás gyanánt kellemes autókázni, átlagemberek esetében nem feltétlenül indokolt ez a nagy elkülönülési kedv. Pláne, hogy talán a saját kényelem rövid távú maximalizálásánál léteznek fontosabb dolgok is, például hogy a levegő belélegezhető és a hőmérséklet elviselhető maradjon a bolygón. Hozzá kell tenni, hogy egyébként sokan az amerikaiak és az európaiak átlagsúlyában tapasztalható különbséget is az eltérő közlekedési szokásokkal magyarázzák.
Persze ha a nagyvárosokban kulcsfontosságú is, a tömegközlekedés nem praktikus mindenhol. Az alacsony népsűrűségű, kis forgalmú térségekben, ha elég gyakran indítanának buszjáratokat ahhoz, hogy a helyiek rá tudják bízni magukat, azok csak az üzemanyagot pazarolva, szinte üresen járnának. Emellett a kocsikat áru, és nem csak személyszállításra használjuk, amely téren az önvezető autó szintén hasznos lenne.
Nem szabad megfeledkezni az időjárás tényezőjéről sem. A XXI. századi, iparosodott országban élő ember számára az a gondolat, hogy az időjárás korlátozhatja az egyik helyről másikra való eljutásban ugyan őskorinak tűnhet, az önvezető autó esetében viszont egyelőre nagyon is valós probléma. A Google járműve még csak száraz és enyhén esős időben, illetve jól feltérképezett helyeken tud közlekedni, így jelenleg nem helyettesíti a hagyományos autót, a fogyasztóknak nem éri meg beruházni rá. Sokkal valószínűbb, hogy az önvezető autó először költséghatékony taxiként fog megjelenni.
Nagy bökkenő lehet viszont, hogy a hagyományos taxival ellentétben senki sem felügyeli, hogy az utas milyen állapotban hagyja a járművet. S ha a takarítás költségeitől el is tekintünk, az idő pénz: az önvezető taxik az elképzelés szerint egy utas kiszolgálása után a következő utasért mennének, nem az autótisztítóba. Talán a buszokhoz hasonlóan matricák lennének kint, hogy kamera figyel, és a jármű rongálásáért bírságolhatnak? Csakhogy a privát szféra pont a másik tényező, ami miatt az emberek busz helyett autóba szállnak. Mivel más nincs ott, az emberek akár úgy is használhatnák az önvezető autót, mint egy olcsó hotelszobát, amelybe néha egy-egy intimebb légyott is belefér. Azonban bármi is történjék az autóban, a jelenleg elképzelt működés szerint akár beteg gyerek hányna bele, akár mi borítjuk ki a kávét, a jármű olyan állapotban érkezne a következő klienshez, ahogy az előző hagyta. Az emberek nagy része nem lelkiismeretes a tisztaság megőrzésében, hát még ha nem figyeli senki. Emiatt szinte biztosra behetjük, hogy bárki, aki megengedheti majd magának saját példány beszerzését, nem fog megelégedni a közösen használt járművel.
A jelenet a tömegközlekedés és a privát autó közti különbség allegóriája.
Egyúttal sok pozitívumot is fel tudunk hozni az önvezető autók mellett. Városban is vannak helyzetek, amikor valóban autóra van szükség, például éjjel, mikor sok helyen korlátozottak a tömegközlekedési lehetőségek, ha a lerészegedéssel kísért éjjeli szórakozás utáni volán mögé ülés jelensége megszűnne, mert az illetőt önvezető autó vinné haza, a legdurvább autóbaleseteket valószínűleg elfelejthetnénk.
Számos előnye lenne emellett annak, ha mindenki, aki addig saját autóval járt, önvezető taxira váltana. Az utak felszabadulnának a parkoló autóktól, valamint privát garázsért sem kellene fizetni. A taxi gombnyomásra a házunk előtt teremne, emellett a zárkózottabbak pedig megúszhatnák a taxisofőrrel való „kötelező” beszélgetést is.
Ha túlnyomórészt a Google autójához hasonló kicsi, elektromos autók járnának az utakon, talán a biciklizés is reneszánszát élné. A forgalom különbsége miatt biciklizni jelenleg sokkal kellemesebb vidéken, mint városban. Városban biciklizni nemcsak veszélyes, de speciális maszk nélkül egészségesnek sem igen mondható, mivel az előttünk haladó járművek kipufogógázát lélegezzük be. Persze a kerékpár inkább csak száraz időben, irodai dresszkód által nem kötött emberek számára jó megoldás, de azért valószínű, hogy kisebb autóforgalom és jobb légminőség mellett mégis több ember ülne biciklire.
Charlie feltételezhetően nem erről énekelte az Egy szippantás a jóból című dalát
A találmánnyal kapcsolatban igen gyakran felvetődő kérdés, hogy ha az autó elgázol valakit, ki a felelős. E problémának kezelése nem lesz olyan egyszerű, mint szimplán elvenni a jogosítványát minden gázolónak. Ha az önvezető autó elfogadható hatékonysággal lesz képes működni, minden tökéletlensége ellenére el fog terjedni, és a zebrára utolsó pillanatban lelépő gyalogosok sem tudják majd várhatóan a felelősséget az önvezető autó gazdájára hárítani.
Az autóiparban egyébként általános tendencia, hogy az utas védelme mellett egyre nagyobb figyelmet kap a gyalogosok biztonsága. A Google ezzel kapcsolatban bizarr találmányra adott be szabadalmi kérelmet. A találmány lényege: ha az autó elgázolna egy járókelőt, az ütés hatására ragacsos felület jelenne meg az autó elülső részén, meggátolva, hogy az áldozat visszapattanjon a motorháztetőről. Bár e megoldást főként az önvezető autóval kapcsolatban emlegetik, annak sincs akadálya, hogy hagyományos autó tartozéka legyen.
A gép ismét felülmúlja az embert, tekintve, hogy az emberrel ellentétben a ragacsos tetejű autó nem tud majd áldozatát cserbenhagyva továbbhajtani. Bizony, az önvezető autóval szemben a hagyományos autóról még inkább hiányzik ez a technológia.
Érdemes elgondolkodni viszont, hogy a képen ábrázolt szabvány 180 centis, 80 kilós fickón kívül mi minden kerülhet még az utunkba. Még rosszabb lenne például szarvassal ütközni, mert vagy helyben kellene megvárnunk a hatóságokat, vagy szarvassal a fedélzeten kellene elautókázni a vadőrhöz. Továbbá nem vidám téma, de babakocsikat is elütöttek már, melynek esetében nem tudjuk, hogy a ragacsos felület mennyit javítana a helyzeten.
Képzeljük el, ahogy a fenti videón látható egyént mi nem tudjuk lerázni a szélvédőnkről.
Jobban meggondolva azt feltételezni, hogy az áldozatokat hatósági közreműködés nélkül képtelenség lenne lefejteni a kocsiról, valószínűleg túl idealisztikus elképzelés. Ha a Google által szabadalmaztatott ragacsos tető elterjedne, a minden eshetőségre felkészült autós valószínűleg a hígítót is be tudná szerezni a feketepiacon.
Egyfelől dicséretes a Google próbálkozása, hiszen egy gázolás halálos kimenetelű is lehet. Bár az ütközés sem kellemes, sok sérülést akkor szenved el az áldozat, amikor a kocsi fémfedeléről visszapattanva nagy erővel az aszfaltnak csapódik, majd adott esetben egy másik autó is elgázolja – így adott esetben a technológia életmentő is lehet. Másfelől viszont kisebb ütközések esetén csak kínosabbá teheti a helyzetet, ahogy a találmány a szélvédőnek csapódó bogár jelenségét idézi emberrel előadva.
Bár az önvezető autót fejlesztő vállalatok láthatóan kiteszik a lelküket azért, hogy elnyerjék az emberek bizalmát, sokan továbbra is szkeptikusak. Tekintve viszont, hogy a műholdakkal, a bankautomatával és az online vásárlással a többségünk előbb-utóbb mind megbarátkozott, nincs okunk feltételezni, hogy az önvezető autó térnyerése abba fog maradni.
További érdekességek a szellemi tulajdonvédelem világából:
