Bendzsel Miklós közszereplő, a szabadalmi hivatal elhíresült elnöke szerint egyes hatóságok, civilek, sőt még parlamenti képviselők is tévesen értelmezik a jogszabályokat. „Csak ő helikopter.” Vagy komp (lett)...
Legutóbb beszámoltunk arról, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) befejezte vizsgálatát a „Hipavilon mutyi” márkanéven futó, szabadalmi hivatali visszaélés gyanú kapcsán. Feltehetőleg feljelentés is fog születni az ügyben, mert a jelentés alapján mintegy 5000 alkalmas, összesen egymilliárdos költségvetési csalás gyanúja áll fenn. Bendzselék ezután sajátos közleménnyel mentek neki az ÁSZ-nek. E közleményt a minisztérium eltávolíttatta az SZTNH hírei közül, de az MTI-nél és az archívumban elérhető. Bendzsel az Igazságügyi minisztériumról is azt állította, hogy nem képes helyesen értelmezni a szabadalmi törvényt. Székely László ombudsman SZTNH-t elmarasztaló jelentéséről pedig egyenesen azt írta Bendzsel, hogy jelentése indokolatlan kárt okoz a „hatóságunk iránti közbizalom alaptalan megingatásával”.
Bendzsel vs. államtitkok
Bendzsel 10 éve még cikket írt a szabadalmi titkokról. A cikk fejezetének címe: „Mi lebbenti a szabadalom titok fátylát?” Ma már tudjuk. A szabadalmi hivatalnak Bendzsel nem csak elnöke (hamarosan múlt időben), hanem információbiztonsági fő felelőse is volt. A szabadalmi blog írásbeli bizonyítékokkal alátámasztott oknyomozó írása számol be arról, hogy Bendzselék 2010 óta minden szabadalmi bejelentést másnapra beszkenneltek, és berakták az egyetlen - nyilvános iratokkal közös - adatbázisukba. A probléma csak az, hogy ennek az adatbázisnak a biztonsága - rés nélkül is - csak egy középiskolai informatikai szakkör szintjén volt. Ami biztos: az SZTNH hivatalos honlapján keresztül, közjegyző előtt töltöttek le belőle eredetileg titkosnak szánt dokumentumokat. A lyukas adatbázist - amely pl. 2 helyett 95 millióból készült - Bendzselék nem ellenőrizték, nem tesztelték, sőt kollégái szerint az üzemeltetést és a szkennelést is alvállalkozókra bízták. Az ellenőrzés olyan fokú volt, hogy a közjegyzői letöltést sem észlelte az SZTNH, mert Bendzselék nem rendeltek riportot a titkokhoz való hozzáférésekről. Fussunk át nagyvonalúan azon a problémán, hogy a nemzeti innováció krémje kerül szabadalmi bejelentésre, és közel másfél évig volt hozzáférhető a lyukas adatbázis. Ha egy civil érdekvédelmi szervezet és közjegyző is hozzáfért a dokumentumokhoz, akkor vajon az ipari kémek hozzáférhettek-e? Bendzsel szerint nem. Nyilván a kémek olyan hülyék, hogy nem a koncentrált titokőrző helyeket részesítik előnyben, hanem a padlásról periszkóppal lesik a dokumentumokat, a fényképeket pedig ürgebőrben engedik le tengeralattjárójukhoz.
Az üzleti titkok mellett nagyobb baj, hogy államtitkokat is érintett az incidens. És ez nem csak onnan tudható, hogy ezt Bendzselék határozottan cáfolták. Az azonnali szkennelés, azaz adatbevitel azért rejtett különös nemzetbiztonsági veszélyeket, mert a vonatkozó Kormányrendelet szerint 38 nap alatt kell eldönteni, hogy egy szabadalmi bejelentést államtitokká minősítenek-e vagy sem. Ha egy iratot azonnal felvisznek az adatbázisba, akkor a minősítés előtt az ipari kémek 37 napig élvezhetik tartalmát. A Honvédelmi Minisztérium évente néhány szabadalmi bejelentésnél feloldatja az államtitok minősítést. Ebből következően évente, legalább statisztikailag kellett, hogy legyen több államtitokká minősített szabadalmi bejelentés is. Így az azonnali szkennelés bevezetése (2010) és az adatbázison tátongó rés kijavítása (2013. szeptember) között statisztikailag jó párnak ott kellett lapulnia a lyukas adatbázisban. Erről azonban pontosan csak egy nyomozás deríthetne fényt, amely vélhetőleg nem érdeke senkinek. Még akkor sem, ha parlamenti kérdés feszegette az ügyet. A helyzet az, hogy az államtitokká minősítés gazdája maga Bendzsel (a HM csak javasol). A Btk. 266. §-a szerint viszont államtitokkal kapcsolatos feljelentést csak a minősítő, jelen esetben maga Bendzsel tehetne (saját maga ellen).
Az incidenst követően Bendzselék először le akarták tagadni a botrányt. A hatóságokat pedig úgy tájékoztatták, mintha a bizonyítási eljárás letöltései lettek volna rosszhiszemű hackertámadások. Csak a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület (MSZTE) hiteles tájékoztatására rendelt el a hatóság érdemi információbiztonsági vizsgálatot, amely elmarasztalta az SZTNH-t. Ezt követően Bendzsel bosszúja az MSZTE ellen fordult. Bár az akkori innovációs törvény alapján támogatnia kellett volna az egyesületet, ahol lehet, lejárató kampányt indított ellenük. Bár egy érdekvédő egyesület ellen nehéz fellépni, ha épp a dolgát teszi, annak elnöke egyúttal szabadalmi ügyvivő is volt, amely kötelező kamarai tagsággal jár. E szabadalmi kamarát pedig egy törvényi furcsaság miatt Bendzsel egyszemélyben felügyelte. A szabadalmi kamara egzisztenciavesztéssel sújtotta az érdekvédők elnökét (ennek végrehajtását a bíróság megakadályozta, de az SZTNH-t felügyelő KIM szó nélkül tűrte). Az Alapvető Jogok Biztosa 2014. 03. 10-i jelentésében Bendzsel és a kamara elnökének, Török Ferencnek tevékenységét alkalmasnak ítélte a „közigazgatásba és azon keresztül az államba vetett bizalom megingatására”.
Bendzsel azóta még fegyelmit sem kapott. Egyes vélemények szerint ez a Hipavilon-mutyi néven elhíresült, és az ÁSZ által immár törvénytelennek ítélt üggyel lehet összefüggésben. Annyi azonban biztos, hogy a KIM akkori illetékese, Répássy Róbert, Bendzsel Miklós SZTNH elnököt bízta meg Bendzsel Miklós SZTNH információbiztonsági felelős mulasztásainak kivizsgálásával. Vajon miért?
Ha kíváncsi vagy, kivel akasztotta még össze a bajuszt Bendzsel, olvasd el az előző részt:
Frontálisan a szabadalmi autópályán
További tényfeltáró cikkeink:
